Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

III. FEJEZET SZERÉNYI SÁNDOR 1953. ÉVI HAVIJELENTÉSEI

ideig jelentősebb kifogások nem merültek fel s az egyház sem jelentkezett panasszal. Az iskolák most azon dolgoznak, hogy a növendékeik közül jelentkezők megállapítása mellett egyrészt a szülőkkel, másrészt a gyerekekkel való behatóbb foglalkozással lemorzsolódást idézzenek elő, korlátozzák a klérus iskolai befolyását. 3./ A klérus egyéb módszerei: a./ A klérus az ilyen nagyobb ünnepek előkészítése során a szokásos szertartások mellett, a templomon kívüli lelkigondozást is fokozza. Módszereik közül mindig sikerül hol itt, hol ott egyet-egyet felfedni. Ilyen pl. a betegek felkutatása, házaknál vagy kórházakban, amelyben az utcaapostolok segítenek a papoknak, hogy a betegeket is bevonják a gyónásra, áldozásra. A XI. kerületben (Kelenvölgy) plébánosa, Varga Andor, szorgalmasan járja a kórházakat, amikor megtudja, melyik híve hol fekszik, beteglátogatás címén civilben felkeresi, magával viszi a kellékeket és suba alatt meggyóntatja, nemcsak azt, aki hívta, hanem ezen felbuzdulva a beteg szomszédjait is. A másik módszere az, hogy azok részére, akik messzebb esnek a templomtól, valamelyik hívő lakásán, előzetes megszervezés után kiszáll és az ott összejött hívőket, idősebbeket, betegeket és gyerekeket gyóntatja, áldoztatja. Egyik ilyen helye a XI. kerület Hunyad utcában van, Krizsánné virágtermelő, utcai és temetői virágárus háza. A konyhában oltárjelleggel gyertyák vannak elhelyezve és csaknem templomi keretek között gyóntat és áldoztat. Ezt a sekrestyése, a 84 éves Szada bácsi, volt rendőr, nyugdíjas a plébános segítője és bizalmi embere fecsegte cl. Elmondása szerint ez a legjobban bevált módszerük, melyet a kommunisták nem vesznek észre, akik titokban akarnak, azok meg is áldozhatnak. Bizonyára ezt a módszert a többi helyeken is alkalmazzák. A Krizsánné házára a kerületi szervek figyelmét is felhívtam. b./ A Bartók Béla út 19.[-ben] (volt Szt. Imre kollégium helyén) van egy kápolna. Leginkább a régi világból visszamaradt „úri" közönség jár ide. A húsvéti lelkigyakorlatok idején, a volt „úri dámák", amikor befejezték a szertartásokat, a közéjük keveredett és velük ájtatoskodó munkásasszonyokat szinte feltűnően, tüntetően magukhoz ölelték és csókokkal búcsúztak egymástól. Miközben ezek a deklasszált „urak" és „hölgyek" azt terjesztették, hogy az istentelen kormányra halálos bün szavazni. Tehát minden hívőnek az a feladata, hogy tartózkodik a szavazástól. Képmutató módon csókjaikat államellenes agitációra használták fel, arra buzdítva egymást, hogy családjaikat, barátaikat és hívő társaikat világosítsák fel erről, hogy elkerüljék a bünt, ha nem szavaznak, istennek tetszőén fognak cselekedni. Ebben a kápolna lelkészének, Chriszt káplánnak is megvan a maga szerepe, minthogy ezt a gyóntatószékben más papok is terjesztik. cl A XIV. kerületben a Domonkos-templom plébánosa, Tóth János, László István gyónónak azt tanácsolta, hogy a körmenetre mozgósítani kell minden igaz hívőt. A vallásos hívőknek meg kell mutatni, hogy van ereje az egyháznak és nem engedik meg a vallás megfojtását. Ezért a hívőknek segíteni kell, hogy a húsvéti körmenet