Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
III. FEJEZET SZERÉNYI SÁNDOR 1953. ÉVI HAVIJELENTÉSEI
c/ A gyóntatószékekben még élesebb és nyíltabb formában ápolják a változás érzését. A piaristák templomában 1953. II. 8-án fél tizes mise idején Albert István, a központi Hittudományi Akadémia tanára a következőket mondta L. I. gyónónak: „A papok magatartásában a szentlélek sugalmazását kell látni. Magatartásukat követendőnek kell tartani, példájukat szigorúan s minden[ben] irányadónak kell venni. Néha kénytelenek voltak a helyzethez alkalmazkodni. Az ilyen látszat nem igazi magatartásuk kifejezője. Természetes, hogy az átmeneti helyzet túl soká nem tarthat. De az átmeneti helyzet után változás: új állapot fog bekövetkezni. Akkor különösen fontossá válik, hogy mindenben egyek legyünk felszentelt papjaink magatartásával. Ha egy jó katolikus politikai kérdésben ma ingadozik, úgy veszélyeztetve van a teljes egyetértés az egyházi rend szentségét felvett kiválasztottakkal akkor, amikor erre már szükség lesz feltét21 lenül. Készüljünk előre erre a feladatra s Istenre gondoljunk problémáinkban."" Ugyancsak Albert István 1953. II. 22-én már konkrét feladatot is adott a gyónónak. Azt ajánlotta, hogy a „problémák" megoldásában ne csak az imádság legyen a szándék, hanem a „tett" is. Tettnek, persze, nemcsak a harcos kiállás számít, hanem más is. így a közhangulat kialakítása, az egészséges „bizakodó" bensőséges közhangulat erősítése. Tettekre persze itt vannak a fiatalok, akiket szintén erre kérünk. Vagy maguknál - mondja a gyónó felé -, a maguk iskolájában olyan rossz, istentagadó és osztálygyűlölettel telt a közszellem? 22 Ez annyira érdekelte, hogy még gyónáson kívül is ott tartotta a gyónót, és kérdéseket tett fel. Van-e érintkezésük a papokkal a gimnáziumnak, a tanulóknak, s hogy nem üldözik-e a tanárok a diákokat templombajárás miatt stb. Tehát mint katolikus feladatkéntjelölte meg a „változás" közhangulatának terjesztését. Hasonlóan járt el Magass Miklós a Tabánban, arra buzdított, hogy az imádságon kívül érdemet szerző lehet a tett a változásban. d./A Szt. Ritában 1953. II. 12-én „15 csütörtök című ájtatosság" sorozat keretében Józsa Árpád arra a kérdésre, hogy mi a feladata a hívőknek ma, a következőket válaszolta: „hogy majd meg fogja tudni, Istenhez fordulva, meg kell hallgatni az emberek, főleg a papoknak és a katolikus világiak tanácsait. A példákat, az eseményeket is figyelemmel kell kísérni. Nem szabad tudomásul venni ma azt, hogy »zsido testvereink« is megtalálták a cselekvés módját." Ami jellemző, hogy a templomból kifelé menő hívek körében ez a megállapítás volt a beszéd tárgya. Többen arról beszélgettek, egymásnak adták át, hogy „zsidó testvéreink is megtalálták a cselekvés módját". Mindez Józsa gyóntatószékéből indult ki, és a gyónók továbbterjesztették. 23 2.1 Az egyes nehézségek megnyergelése, prédikációkban, gyóntatószékben, énekekben, imákban, olyképpen, hogy csupa panaszkodások, jajveszékelések, szenvedések és bajoktól való megszabadulásért szálló könyörgések képezik az alaphangot. Számos helyen a klérus az imádságot és a Krisztusban való hitet igyekszik hangoztatLásd II. fejezet 11. számú dokumentum. 22 Lásd II. fejezet 13. számú dokumentum. 23 Lásd II. fejezet 12. számú dokumentum.
