Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

gycnck hitet. Máshol a nyílt fenyegetéshez, kényszerhez folyamodtak. Ugyanakkor természetesen a helyi plébánosok, a felekezeti iskolák elkötelezett pedagógusai is igyekeztek meggyőzni a népet, hogy semmi szükség nincs az államosításra, ez csak egy újabb lépés lenne az egyház háttérbe szorításához, és az államhatalom totalitáriussá válásához. A mindkét oldalról kellőképpen felszított helyzetben következett be a szabolcsi Pócspetriben az a tragédia, melynek nyomán az állam az addigi félhivatalos tárgyalásokat a katolikus püspökökkel felfüggesztette,

63 és erővel rendezte a kérdést. 1948. június 3-án az esti litánia után a hívek a templomból a községházához vonultak, ahol a képviselő-testület éppen a helyi katolikus iskola államosításáról tárgyalt. A tömeget két rendőr próbálta visszatartani, és a szóváltásban, dulakodásban az egyik rendőrt saját fegyvere halálra sebezte. A falut a rendőrség három teljes napig elzárta a külvilágtól a nyomozás érdekében. Június 6-án a belügyminiszter egy nyilatkozatot adott ki, amely a falu jegyzőjét (aki egyébként MKP-tag volt) gyilkossággal, a falu plébánosát pedig felbujtással vádolta. A Budapesti Büntetőtörvényszék mint rögtönítélő bíróság mindkettőjüket első fokon halálra ítélte, de Tildy Zoltán köztársasági elnök Asztalos János plébános büntetését életfogytiglanra változtatta. Királyfalvy Kremper Miklós jegyzőt kivégezték. A faluból többeket hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre ítéltek. A Fővárosi Bíróság 1990-ben valamennyi elítéltet rehabilitálta.

64 A vizsgálati anyagokat, a visszaemlékezéseket olvasva megállapítható, hogy a vádlottak, a falu lakói kivétel nélkül tisztességes, vallásos, egyszerű emberek, akik kicsiny földjükből éltek, sokat dolgoztak. Voltak köztük párttagok (FKGP és MKP) is, de többségük egyáltalán nem foglalkozott politikával. Az 1948 júniusában Pócspetriben történtek előfordulhattak volna az ország bármely más pontján is. A pócspetri balesetet a kommunista propaganda teljes mértékben saját céljaira használta fel. A tömegek felizgatásáért az egyházat tették felelőssé, figyelmen kívül hagyva, hogy nem az egyház vetette fel az iskolák államosításának kérdését, és szította az egész társadalmat ingerlő „kultúrharcot". Mindszenty, a püspöki kar, a Katolikus Szülők Vallá" Mindszenty József: Emlékirataim. Bp., 1989, 202-209. p.; A magyar katolikusok szenvedései 1944-1989. Havasy Gyula dokumentumgyűjteménye. Bp., c. n. [1990] 62-68. p.; Mészáros István: Mindszenty és Ortutay. Bp., 1989, 1 I l-l 12. p. 6 Vö. a tárgyalások menetéhez a Magyar Kommunista Párt Politikai Bizottságának - PIL 274. f. 3/130-132; 139; 142-143; 145-150; 156-157. őe.-és a Magyar Katolikus Püspöki Kar üléseinek jegyzökönyveit. - A magyar katolikus püspökkari tanácskozások törtenete és jegyzőkönyvei 1945-1948 között. Szerk.: Beke Margit. Köln - Bp., 1996. 301-332. p. és ugyanide Történeti Hivatal O - 13 405/1. 64-65. p. 64 PIL 274. f. 11/79. őe. Kádár János feljegyzése Pócspetriről. 1948. június 5. 1-6. p.; Történeti Hivatal V - 51 023 Asztalos János és társai-ügy. A Pócspetriben történteket többen is feldolgozták: Ember Judit: Pócspetri. Bp., 1989. A kötet a „Pócspetri" című dokumentumfilm dialóglistája.; Mészáros István: Mindszenty és Ortutay. Bp., 1989, 158-159. p.; A magyar katolikusok szenvedései 1944-1989. Havasy Gyula dokumentumgyűjteménye. Bp., é. n. [1990] 65-66. p.