Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

megalkudni semmiben, semmit. Elég volt a kényszerű opportunizmusból. Minek féljünk azoktól, akik rettegve félnek a holnaptól? Mi közelítsünk olyanokhoz, akiknek legfőbb gondjuk az, hogy miképp tudnának közeledni hozzánk?" Ezzel bocsátott el a pap, akit nem ismertem fel. Visszaültem egyik hátsó padba s láttam hamarosan a gyóntatószékből távozó papot. Körmendi volt bizonyosan. Először azért nem ismertem fel, mert szemüveg nélkül volt. A hannóniumnál egy müvészhajú, 80 év körüli öreg ült. Mellette két fiatal lány állt. 18 év körüliek. Nagyon szentesek, ájtatoskodók. Egyiket megkérdeztem: „Kérem, a most következő: fél 9 órai mise lesz a diákmise?" Apácás szíveskedéssel felelt: „Nem, a diákmise nem nálunk van, hanem az Ulászló utcai kápolnában." (Tehát nem csupán abból a körzetből jön össze Golenszky atya diákseregc, hanem nagyobb körből. Tisztázni óhajtom, hogy mekkora ez a terület.) 3. Most Albertfalvára igyekeztem. Még a 9 órai mise előtt tapasztaltam, hogy a ministránsmozgalom ebben a templomban most is olyan arányú, amilyen tavasszal volt, de misehallgatásra kevés gyermek - főleg kevés fiú - gyűlt össze. A 14 éven felüli fiúk most is fekete reverendát kaptak a fehér karingjük alá. Ez a papos öltözet most is nagyon emelte bennük fontosságuk tudatát. Csak a rendezkedő fiúnak arcára emlékszem. A mostani rendezkedő nem a tavalyi fiú volt. A 8 órai miséről kijövök soraiban 16-18 éves fiúk és lányok - nyilván gimnazisták (viselkedésük erre vallott) - kb. ugyanannyian jöttek ki, mint tavasszal. Úgy 25-30-an lehettek. A kisebb diákok miséjét Teész Imre mondta most is. Felment a szószékre; felolvasta a plébánia közleményeit, amik közt diákgondozásra vagy egyéb speciális hitbuzgalomra vonatkozó nem volt, azután az evangéliumot olvasta fel. Közben bejelentette, hogy a nagy hideg miatt nem tartanak ma prédikációt. 4. Visszaigyekeztem a Karolina úti kápolnába, hogy a prédikációkat megfigyeljem. Végéhez közeledett a 9 órai mise, amit egy ismeretlen pap (szerzetestanár lehetett) végzett. Megtudtam, hogy nem volt prédikáció. Ezen a misén, mint a fél 8-ason, 50-60 év körüli férfi ministrált, a cisztercita diákszövetség, illetve öregdiákszövetség tagja lehetett mindkettő. De a harmadik is, aki a következő misén ministrált. Ekkor egy harmadik, ismeretlen pap végezte a misét. Ez is volt szerzetestanárnak látszott, mivel papi szereplésben elég bizonytalannak mutatkozott. Még az evangélium és a közlemények felolvasásában is határozatlanság ütközött ki nála. Nem prédikált. Az utóbbi két mise csendes volt. Nem énekeltek s a harmóniumon sem játszott senki. A harmónium le volt takarva. Mise előtt találkoztam a fél 8 órain látott másik lánnyal. Megszólítottam: „Kérem, előbb a társnője volt szíves nekem felvilágosítást adni. Még azt szeretném megkér-