Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

tem Ásguthi

303 gyóntatószékébe. Azt mondtam: „Unokáim hitoktatása ügyében mulasztásaim vannak, amiket bűnnek érzek. Ezek jóvátételére elégtételül szeretném őket a Szűz Mária-évi gyermekájtatosságokba minél jobban bekapcsolni. Hogy erre vonatkozó terveinket minél alkalmasabban kiépíthessük a családban, szeretném a Szűz Mária-év ünneplésének programját tudni mielőbb." Ásguti: „Egyelőre csak azt ajánlom, hogy mindenféle kirándulásra, délelőtti színházi és mozielőadásra elcipelt gyermekekért - vallástalan szülők gyermekeiért - imádkozzék otthon, de ebben a templomban is Remete Szent Pál oltáránál. Az elcsavargó gyermekekért való imádkozás s az elcsavargó gyermekek hozzánk kapcsolása egyik legszebb, legfontosabb munkánk lesz a Mária-évben." 3. Vasárnap Remetekertváros templomában voltam a 9 órai diákmisén. Említettem Elvtársnak, hogy Ásguti nagyon erőlteti ezek sikerét. Most azzal próbálja serkenteni a fejlődést, hogy a diákgondozást még szorosabban akarja egybekapcsolni Remete Szent Pál kultuszával. Ennek a templomnak most nagyobb tervekkel elindított katolikus diákgondozása nem akadt el, de nem is gyarapodott folyton a várakozás szerint. Most Ásguti úgy próbál lendíteni a dolgon, hogy a templom előcsarnokában elhelyezett kegyképekhez (oltárképhez) oltárt tétetett, kölcsön szőnyegeket szerzett, harmóniumot vitetett ki. A diákmisét ma már ott tartotta. A diákmiséken részt vevő gyermekekből Remete Szent Pál gárdáját, egyesületét akarja megszervezni. Vasárnap délután 3 órakor is ezeknek a gyermekeknek és szülőknek tartanak hittanmagyarázatot. A 9 órai misei prédikációban ma csak azt fogadtatta meg a gyermekekkel (összesen 70-80 gyermek lehetett a misén, 6-15 éves korig), hogy templomba menet ránéznek Remete Szent Pál oltárképére mindig s valami fohászt mondanak. Közbenjárását kérik jócselekedeteikre. Ásguti most azt a feladatot jelölte meg, hogy imádkozzanak magukért, hogy bátrak és erősek legyenek a tanulásban. De feladatul jelölte meg azt is, hogy társaikért imádkozzanak: azokért, akik „nincsenek itt, mert betegek vagy még nem szeretik eléggé a jó Istent. Vagy elcsavarognak..." 4. Nem nehéz megmondani, hogy mit ért „elcsavargáson". Remetekertvárosban, illetőleg a hűvösvölgyi megállónál vagy 12 fiú szállt ki s ment valahova, kirándulásra nem klerikális vezetővel. Amikor fent Máriaremetén egyik mise után a másikra vártam, egyik úton 32-35 kisgyermeket láttam tanácsi alkalmazott vezetésével. Munkásasszony kiáltott át a vezetőnek. „Mi az, ma is dolgozol, Juliska?" - „Igen, bábszínházi előadáson voltam velük. Nagyon jól mulattak, örültek." Ezektől a kirándulásoktól, gyermekes örömöktől szeretné elhozni Ásguti a gyermekeket. Ezekért neheztel olyannyira, hogy a gyóntatószékben s két napra rá prédikációjában is nagyon elítélőn emlegette az „elcsavargásokat". 303 Helyesen: Ásguti József. 326