Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
vendégszónok ellen. Ennek oka bizonyára az volt, hogy Verney is a krisztusi szeretettel való töltekezést állította be legfőbb életfeladatnak. (Mondhatnánk: szinte kizárólagos életfeladatnak állította be ezt.) És megelégedéssel látták a krisztinai reakciósok, hogy sem Szabó püspök, sem Nagy Miklós nem mutatkozott a békepap társaságában, nem működtek közre az ájtatosságban. (Én is láttam, hogy litánia előtt a plébániaudvarban, majd a sekrestyénél is három idegen pap beszélgetett, az itteniek közül nem volt senki velük.) Jellemző, hogy a krisztinai templomban az elmúlt vasárnap megemlítették ugyan a plébánia hirdetményei közt ezt az ájtatosságot, de a hirdetőtáblán nem volt róla közlés. A plébánia nem azonosította magát Verneyék szereplésével. Régebben is így engedték szóhoz Vemeyt egy alkalommal a krisztinai templomban. Akkor is meglátszott, hogy nem a plébánia ügyéről van szó, hanem egy különálló ténykedésről. 2. Ma reggel először Domonkos utcai [templom] miséjére mentem. Nem találtam ott semmiféle feljegyezni valót, újat. Utána a Kun utcai templomba mentem az elsőáldozók miséjére. Elkésve érkeztein, az áldoztatás már megtörtént. Dombos Fülöp még beszélt utólag is az apróságokhoz. Azt mondta: „A mai nagyon ünnepies alkalommal adjatok hálát a jó Istennek ezért a csodálatos kegyelemért. Imádkozzatok szüléitekért... Imádkozzatok magyar hazánkért s azért, hogy minden magyar szeresse és szerethesse már Istent." (Ez a kijelentés igazán nem volt és nem lehetett célzatosság nélkül.) Végül közölte, hogy az iroda mellett lévő szobában van a „fényképész bácsi", aki most nem csinálhat az elsőáldozókról csoportképet, de másik kép ügyében tárgyalhatnak vele a szülők. Persze, azt is jelezte, hogy ugyanabban a szobában kap minden elsőáldozó emlékképet. Ebben a pillanatban láttam meg, hogy itt szorgalmaskodik Medvigy Mihály, a piarista gimnázium hittantanára, a buzgó reakciós. Medvigy részt vett az emlékképek kiosztásában s a szülőkkel folytatott beszélgetésben. Bizonyára az volt Medvigy célja, hogy szorosabb, melegebb kapcsolatot létesítsen a piaristák s a Kun utcai katolikus gyermeknevelés közt. A kapcsolatnak több irányban lehet haszna. A kicsinyek arról fantáziálnak, hogy egyszer majd piarista diákok lesznek ők is. A szülők arra gondolnak, hogy amennyiben ez nem sikerül, legalább a piarista diákokkal tart majd gyermekük jó, állandó kapcsolatot. De lehet más oka és célja is a piaristák bekapcsolódásának. Talán az a terv merült fel, hogy amennyiben ismét „változás" lesz a Kun utcai plébánia összetételében, úgy a piaristák vegyék át a szerepet, a politikai missziót itt. Belépjenek az eltávozók helyébe. Medvigynek ez a közreműködése semmi esetre nem véletlen és nem céltalan. 3. Visszamentem a piarista templom diákmiséjére. Egy csomó „piarista öregdiák", öregúr jött össze 35 éves érettségi találkozóra. Közéjük volt piarista tanárok elegyedtek. A beszédet egy alacsony, termetes, ősz piarista mondta. Nagyon óvatos volt. Arról beszelt, hogy Szűz Mária a „piarista iskolák királynője" s hogy milyen nagy kultusza van a Mária-tiszteletnek a piarista rend egyetemességében s a magyar piarista rendben is. A 35 éves találkozóra megjelenteket éppen csak üdvözölte, de beszédét nem hozzájuk intézte, hanem a gimnázium mostani diákjaihoz.