Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
nagy melegben hamar fonnyadnak a rózsák. „Nem baj az, úgyis csak egy levelet teszünk el." Ilyesféle megjegyzésemre még két helyen kaptam ugyanilyen választ, amikor visszajöttem. Szóval a régi, híres rózsalevélkultusz felújítása némileg módosult formában. 6. Amikor visszajöttem az örmény templomból, a 12 órai mise végén a prédikáció folyt. Egy szemüveges, magas fiatal pap beszélt, az anyákról s a gyermekekről. Persze, a gyermek életre, boldogságra, jóságra nevelése egyetlen módjának a vallásos nevelést jelölte meg. Az anyákról szólva egy római templomot említett, amelynek tetőzetét asszonyszobrok tartották. Úgy tartották a roppant terhet, mintha fejükön kosarat tartanának, így van ez a mai életben is, a családi nevelés fő gondját, fő terhét az anyák viselik. S ők teremtik meg a család meleg, éltető, boldogító szellemét azzal, ha a tökéletes vallásosság kifejezői minden dolgukban, minden tettükben. Ezután arról beszélt, hogy mennyit szenvednek az asszonyok mint feleségek. A férjek részéről sok bántalom éri őket: a kártya, az alkohol s idegen más nők - mind igen sok keserűséget okoznak nekik. Szent Rita végtelen hűségét, megbocsátó jóságát kell magukévá tenniük a feleségeknek, főleg pedig a hit, a vallásosság teljét, amely a jó szellemet meghonosítja a férjben is. Az igazán vallásos férfi - és csakis az ilyen férfi - a menyasszony egykori üde szépségét látja feleségében akkor is, ha annak arca már ráncosodik, hervad. A beszéd csupa olyan érzelgés változata, aminővel hatni tudnak a papok az asszonyokra. Ma főleg ezekkel hatnak: megríkatják, magukhoz kapcsolják őket. Az átalakulás problémáiból, a mai élet, a valóságos élet problémáiból nem volt semmi a beszédben. Sőt - annak sem mutatkoztak jelei, hogy ezekkel könnyen tudna foglalkozni ez a pap, de bizonyos, hogy az ő beszédei is nagy vonzerőt jelentenek a Kun utcai templom ájtatoskodó asszonyaira. Megint egy pap, aki tömeget csődít össze. Kettőt is megkérdeztem a szentasszonyoknak nézett asszonyok közül, hogy ki ez a gyönyörűen prédikáló „főtisztelendő úr". Egyik sem mondta meg. Végül találtam egyet, aki megmondta: „Piarista, itt mindig ő tartja a déli 12 órás misét. Somogyi a neve. [Újabbpiarista a homloktérben.* 49 ] Nagyon szeretjük őt valamennyien." Ezt észre is vettem. Családok mentek üdvözölni, többen kísérték ki. Később is találkoztam vele az utcán; akkor visszafelé jött, ugyancsak társaságban. Ennek a misének végén - most is a prédikáció után - újból felment az oltárhoz Fülöp atya. Valami Rita-imádságot olvasott fel, de a mikrofon most nem erősítette eléggé a hangot. Csak egy-egy szót lehetett kivenni - az egészet legfeljebb a közel állók értették meg. [A „kegytárgyak" megáldása. 15 °] A Rita-imádság végén a nők, férfiak, öregek, fiatalok feltartották a rózsacsokrokat s ezzel létrejöttek a megáldott rózsalevelek: a kegytárgyak, amik Isten különleges kegyelmét, Szent Rita csodás segítségét hozzák megőrzőiknek. László István lapszéli bejegyzése. László István lapszéli bejegyzése.
