Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

rancsait olyanformán, hogy azt az ingadozók is követni tudják. Küzdenie kell a jó katolikusnak környezete vallásos életének tökéletesedéséért, az egyház iránt való hűségünkért. Fő kötelességük a világiaknak a példamutatás; az apostolkodás legjobb, leghatásosabb formája ez. Örülni kell, és hálát kell adnunk Istennek azért, hogy a magyar értelmiségből egyre többen mennek dolgozni gyárba, hogy ott példájukban a katolikus élet magasabbrendüségének ereje serkentően hasson a környezetre. Megértetik, hogy csak a katolikus vallásosság teheti széppé és jóvá az egyén életét, de a társadalom életét is. (Ezt klerikális reakciós beépülésnek, aknamunkának lehet nevezni.) Medgyes ezt a beépülést akarja az életbe kilépőknek vagy az esetleg nyári munkát vállaló fiataloknak kötelességükké tenni. Végül azt kérte Istentől, hogy legyen minél több eredménye a fiatalok aktivizálódásának. Valami óvatos hadüzenet vált nyilvánvalóvá ebben a beszédben. A mellettem ülő gimnazisták is így értelmezték Medgyes beszédét. Medgyes nem azonos Medvigy piarista hittantanárral, akiről párszor említést tettem feljegyzéseimben. 8. A Váci utcai templomban régebben láttam egy civilruhás, magas, vékony, hajlott hátú, szemüveges férfit, akit Alszeghy Zsolt volt egyetemi tanárnak gondoltam. Később néhányszor a piarista templomban láttam. Ma is itt volt. Megtudtam a gimnazistáktól, hogy itt piarista tanár volt az illető. Nevét nem tudták szomszédaim, de azt elmondták, hogy újabban egyre többet időz piarista diákok közt. És nagyon sokat van piarista tanárokkal együtt. Úgy viselkedik, mintha a piaristák közé tartozna újra. Mise végén nem a Piarista utcai kapun ment ki, hanem egyik tanár lakásába ment. Talán egyik közeli alkalommal más diákoktól megtudom ennek a volt piaristának nevét. 9. Reggel 7 órakor mentem szavazni. Utána - valamivel 8 óra után - bementem a krisztinai templomba, ahol éppen Szabó Imre püspök beszélt. Az evangéliumból ezt vette ki: „Virrasszatok imádkozásban." Ezt nem úgy kell érteni, hogy szünet nélkül imádkozzunk, de kezdjünk és végezzünk imával mindent. „Végezzünk mindent Istennek tetsző módon s fejeződjék ki az imádság áhítata minden tettünkben. Legyen a munka imádsága a felnőttnek. Legyen a tanulás imádsága a gyermeknek." Újabban általánossá lett a prédikációkban a hitbuzgalom erőltetése. Ez a tendencia fejeződik ki Nagy Ferencnek az Egyetemi-templomban tartott (a szűzi tisztaság kötelező voltát hirdető) beszédsorozatában, s ezt a tendenciát hozta Szabó püspök is ebben a rövid beszédében. (Utána szavazni és nyilatkozni ment.) 10. Időm volt arra, hogy benézzek néhány percre a Váci utcai templom 8 órai miséjének végére. Csak éppen azt állapítottam meg, hogy a Maklári-lányok egy csoportja odajár ma is. Csak már nem ülnek be a szentélybe valamennyien. Ma 12-en voltak. Egy ideig együtt mentek s gúnyolódva nevették ki az utcán táncolókat. 11. Kunszerytől nem tudtam meg nagyon jelentős dolgokat. De érdekessége annak is van, amit megtudtam. A napokban referálok ezekről s a zarándoklásrendező Fodor Józsefről is. Erről egyelőre csak annyit tudtam meg, hogy a Krisztinában volt egy