Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

szükség, úgy kedves szavak meggyőző erejével fogja biztosítani azt, hogy a család szeretete, a gyermekáldás, gyermeknevelés szeretete általánossá váljon hazánkban... Brunári tehát közeledett. Olyan formában közeledett, ahogy Körmendi tette a de­cemberi Mária-ájtatosságon (a Terézvárosban) tartott beszédében. 2. Amikor a templomhoz értem, a sekrestyénél két öregúr állt és arról beszéltek, hogy miképpen s hol fogadják az érkező Szabó püspököt. Később is arra kerültem. Akkor már a kitelepítettek hazaengedéséről beszéltek. 125 Egyikük megemlítette, hogy állítólag az amerikai követségen már olyan híradás van kitéve, amelyben a ter­minus is megvan. Állítólag - mondták, de azt is hozzátették: kétségtelen, hogy a kite­lepítettek hazaengedése Amerika közbelépésének következménye. 3. A templom bal oldalán padok vannak. Leültem az ott üldögélők mellé. Arról be­széltek, hogy a május 1-jei kivonulás terve mennyire hibás volt. Főleg azt tartották sé­relmesnek és elhibázottnak, hogy a Városligetben nem eresztették szét a kivonulásban részt vetteket, hanem a Váci útra irányították az egész tömeget. így elrontották a kivo­nulás befejezését, amely kedves lehetett volna, ha a kivonulók megpihenhetnek, lehe­veredhetnek a ligetben, fogyaszthatnak valami italt, s vidáman tereferélhetnek, amíg haza nem indulnak. Azt mondták, hogy van, aki szóvá fogja tenni a pártban ezt, mint a dolgozók sérelmét, mint oktalan megterhelést, ünneprontást. Kérdeztem, hogy mit gondolnak: nem lesz-e hatása ennek a választásra is? Egyikük megjegyezte, hogy a vá­lasztás még messze van, nem tudják, hogy miképp határoznak addig. Valahogy úgy tünt fel, hogy a választás nem nagyon izgatja őket. - Olyan alkalmi munkásfélék lehet­tek, akik nem gyárban, hanem valami kisüzemben dolgoztak a felszabadulás előtt. Egyikük kisebb temetkezési vállalat alkalmazottja volt. Templomba jöttek, de nem na­gyon izgatta őket, hogy mikor kezdődik a püspöki mise. 4. Volt idő még, ezért az egyik szomszédos tér egyik padján ültem le 3 férfi mellé. Ezek is tudták, hogy püspöki mise lesz a templomban. Tudtak arról is, hogy Csík apát Gömbös idejében képviselő volt, s hogy mostanában alkalmazkodik a helyzethez vagy legalábbis passzívan viselkedik. Mondtam nekik, hogy Csík plébániáján évek­kel ezelőtt (1-2 évvel a felszabadulás után) valóságos összejövetele volt a vármegye­ház régebbi embereinek. Azoknak, akik buzgón szolgálták Endre Lászlót, s akiket már akkor elbocsátottak. A felelet az volt, hogy azt tudják Csík apátról, most azonban a közvélemény azt tartja róla, hogy alkalmazkodik. Ok a választás ügyében nem érintkeznek papokkal. S arról sem tudnak, hogy Csík plébániájának papjai a választás ügyében kapcsolatot keresnek híveikkel. Furiákovics Miklós káplánról, akinek har­125 Július 26-án tették közzé a Minisztertanács 1034/1953. számú határozatát, a rendőrhatósági őrizet alá helyezés (internálás) intézményének megszüntetéséről, valamint a kitiltások feloldásáról. Vö. Ma­gyar Közlöny, Bp., 1953. július 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom