Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

1953. április 30-i és május 1-jei jelentés ÁPRILIS 30, MÁJUSI. Feldolgozva, kivonatolás után lerakandó».

120 1. Kiutaztam Albertfalvára a Doroszlai templomban folyó 40 órás szentségimádásnak arra az órájára, amit „gyemiekek áhítata" néven hirdettek, a gyermekek szép számban gyűltek össze. Nagyobb részük csak az imakönyvét hozta, ezek hazulról jöhettek: kisebb (csak valamivel kisebb) részük könyvekkel, táskával jött az iskolából. 5 óra előtt az iskolából észrevehették, tudomásul kellett venniük a tanulók gyülekezését még akkor is, ha nem volt szándékukban figyelni az iskola nevelőinek. Voltak a lányok közt olyanok is, akik az iskolából jöttek ki s egyenesen a templomba mentek. Legtöbb ilyen lánykának imakönyv volt a kezében, persze, akkor is, amikor az iskola kapuján kilépett. Bent a templomban - a „szentségimádáson" - ma leányok jóval többen voltak, mint fiúk. Elkésve fiúk is, lányok is érkeztek. Ezek egy része hátul maradt, nem ment előre az iskolások „fenntartott helyére". Lányok kb. 120-an voltak, fiúk 40-50-en, nem számítva a ministránsokat, akik nemcsak a gyermekek áhítatóráján, de a felnőttek különböző csoportjainak szentóráin is ott térdeltek az oltárnál. A ministránsok egész nap rendszeresen váltották egymást az oltárnál. Ugyanúgy váltották egymást a papok. 5 órakor megkezdődött az iskolások áhítatórája. Teész Imre felment a szószékre, imádkoztatott a gyermekekkel. Magyarázott az oltáriszentségről. Közben énekeltetett is. A tanulókat úgy foglalkoztatta, hogy magyarázat közben gyakran tett fel kérdéseket. De a gyermekek nem feleltek. (Nyilván figyelmeztették is őket, hogy nem szabad felelniük. Teész a kérdésfeltevéssel csak a magyarázat élénkségét akarta fokozni.) Teész már az iskolás gyermekek áhítatórájának első felében magyarázatba kezdett a mise részeiről, egyházi színek jelentéséről. így a szentségimádás keretében a hittanóra is megtörtént. Végül imádkoztatott. Először az „édes szülőkért" imádkoztatott. Azután „mindnyájunk szentséges atyjáért, a római pápáért" mondatott imát. Következett az ima édes hazánkért. „Kérjük a Jézuskát, hogy ne hagyja el édes hazánkat, hanem áldja meg." Most a megholtakért, a tisztítóhelyen szenvedőkért s a tévelygők: a bűnösök és az istentagadók („Istentől elfordultak") megtéréséért imádkoztatott. Imádkoztak Szűz Mária kegyes pártfogásáért is. Még egyszer figyelmeztette a gyerekeket, hogy távozáskor éppúgy, mint a legmélyebb áhítat perceiben, mindig az oltáriszentségre nézzenek. Felsorolta, hogy miképpen kell előkészülniük a következő Szerényi Sándor utólagos bejegyzése.