Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
A Huba utcai templom 9 órai miséjén egyetlen Salvator-apácát sem láttam a szokott helyen. Kimenet egy szegényesen öltözött, de apácának látszó, szemüveges növel találkoztam. Az Új Embert hozta árusítani. Visszamentem hozzá, s kérdeztem, hogy Megyeri Berchmans nővér ebbe a templomba jár-e még. Azt mondta: igen, de ma nem biztos, hogy idejön. Átadtam neki Berchmans nővér részére két autóbuszjegyet s arra kértem: mondja meg a nővérnek, hogy jövő vasárnap a 10 órai misén szeretnék beszélni vele. Mise előtt vagy után. „Jó - mondta - biztosan iderendelem." Meglepett a volt apáca határozottsága. A templomban nem volt egy nővér sem, akkor hát valahol mégis találkoznak. „Biztosan" - mondta az apáca. Szóval valahogy együtt vannak, összetartoznak most is. Várom, hogy a jövő vasárnap találkozzam Berchmans nővérrel. Sokat megtudhatok tőle a Huba utcai változások és a jelenlegi helyzet rejtélyeiből. Fél l-re az Egyetemi-templomban voltam. Nagy Ferenc beszéde elején jelezte, hogy a 9. parancsról - „Felebarátod feleségét bűnre ne kívánjad" - fog magyarázatot adni. Ezt nem tartottam érdekesnek, mert tudtam, hogy ebben a témakörben teológiai vonalon marad Nagy Ferenc. Átsiettem a belvárosi főplébánia-templomba Sík Sándor konferenciabeszédére. Persze, már vége felé haladt a beszéd. Sík azt fejtegette: milyen is az a „lelkiszegénység", amely a mennyország útját nyitja meg. A hegyi beszédben említett lelki szegénység nem jelent tudatlanságot, tudománytalanságot. Ellenkezőleg: az elmélyülést jelenti, az elmélyülést, amely elvezet annak felismeréséhez, hogy az emberi tudás szegényes, csak az istenhit nagy és örökké megmaradó. A lelki szegénység megszünteti az emberek alacsonyrendűségi érzését. „Azért becsülöm a szocialistákat, mert fel akarják emelni az elnyomottakat, akikben bizonyos alacsonyrendűségi érzés bujkál, feltétlenül. A szocializmus meg akarja szüntetni ezt az alacsonyrendűségi érzést." Ezt a megállapítást ugyan nem hozta összefüggésbe, nem építette be szervesen a hegyi beszédről adott magyarázatokba, de azért - mondott valamit nekünk címezve. Csak megemlítem itt, hogy Szász Istvánné tanárnőnknek az ősszel még azt mondta Sík Sándor: „A piarista gimnáziumot is legfeljebb erre az iskolaévre hagyják meg. Tovább nem." 72 Szász Istvánné nemrég újból találkozott Sík Sándorral. Sík ezúttal nem nyilatkozott ilyen pesszimisztikusan. Múlt heti feljegyzéseimben megemlítettem az Idegen Nyelvek Főiskolája N. nevű hallgatójának gyanús szereplését. Azóta az István Gimnázium tanulóinak politikai körében járt egy hallgató az Idegen Nyelvek Főiskolájáról. Előadást tartott, illetőleg tartott volna, ha DISZ-titkárunk meg nem feledkezik a politikai körről. " Pest város tanácsa alapította 1717-ben a Collegium Pestiense nevü tanintézetet, melyben a tanítást a piarista rendre bízták. 1848 után az iskola főgimnázium lett. 1948-ban az iskolák államosításakor beszüntette a működést, majd 1950-ben a katolikus egyház és a Magyar Népköztársaság kormánya között megszületett megállapodás értelmében újra megindulhatott az oktatás. 1953-ban a gimnáziumot az 1917-ben épült intézményből áttelepítették a VIII. kerületi Mikszáth Kálmán tér 1. szám alatti egykori Sacre Coeur iskolaépületébe. Helyére az ELTE BTK költözött, mely ma is ott működik (V. kerület Pesti Barnabás u. 1.).
