Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
5. A ministránsmozgalom új változatával találkoztam ma a Huba utcai templomban. A 9 órai diákmisén akartam körülnézni. Meglepett, hogy a diákmise visszafejlődött náluk. A kisszámú jelenlévőre tekintettel az öreg pap (úgy látszik: nincs is már rendes diákgondozójuk, mert ez az öreg nem lehet alkalmas ilyesmire) nem a főoltárnál, hanem egyik mellékoltárnál misézett. Ide nem küldhettek ki 4-nél több ministránst. De ezek közül két apróság volt: egyik legfeljebb 4 a másik talán 4 és fél éves lehetett. Semmi esetre nem voltak még iskolások, nem lehettek 6 évesek. Kimentem a gyóntatóhelyiségbe. Azt mondták, hogy a középső gyóntatószékben van a plébános. Azt mondtam nála: „Olykor soknak, máskor kevésnek érzem, amit papjaink vallásgyakorlatunk védelmére tesznek. Ebben a templomban megdöbbentett, hogy a diákmisék nagy látogatottsága eltűnt, az ifjúsági énekkar, amit egy volt salvator nővér 67 vezetett, nem szerepel többé. - „Megnyugtatom - mondta a pap -, nem a mi hibánk. Több oka van annak, hogy mi nem tehetjük meg azt sem, amit mások tesznek. De ez még csak megokolás, nem megnyugtatás. Megnyugtatásul azt említem, hogy-például - mi egészen apró gyermekeket is kiviszünk az oltár elé a ministránsok közé. Ezek nem ministrálnak, csak figyelnek, csak szoknak az oltárhoz, a szerepléshez. Még mielőtt az iskola ártalmas hatáskörébe kerülnek, megnyerjük mi az oltár, a ministrálás, az imádság megszerettetésével magunknak. Pár éve szerzetesnőink, a kedves jó salvator nővérek is megpróbáltak a vallástalan iskola megkezdése előtt, még óvodáskorukban foglalkoztatni apró gyermekeket. Az állam lehetetlenné tette ezt. Most a szülők áldozattól meg nem rettenő, félelmet nem ismerő támogatásával próbáljuk a ministránsszereplésből kiindulva s minden lehető alkalmat felhasználva megvalósítani azt, hogy iskoláskoruk elérése előtt már magunknak biztosítsuk a gyermekek lelkét." 6. Úgy látom, hogy a ministránsmozgalom alkalmat ad a papoknak arra, hogy a gyermeket a gyakori gyónásokra fogják. Ma a Huba utcai 9 órai miséről Zaymusz Gyula 68 templomának 9 órai miséjére mentem. De visszatértem s vissza is értem még 11 óra előtt a Huba utcai templomba. Egyik gyóntatószéknél ugyanaz a két fiú várt gyónásra, akik az apróságok mellett a 9 órai misén ministráltak. Felismertem őket, hiszen egészen közel ültem hozzájuk. 7. Ebből a feljegyzésből az apróságok szerepeltetésére, illetve a gyóntatópap válaszára vonatkozó részt tartom a legfontosabbnak. A másik két összefoglaló feljegyzést legközelebb küldöm. László István 67 Az Isten Üdvözítő Nővérei - salvator nővérek (Congrcgatio Sororum Divini Salvatoris) Magyarországon 1899 óta működtek. Feladatuknak tekintik a leányifjúság nevelését, óvodák, árvaházak, szociális otthonok vezetését, betegápolást kórházakban és otthon is. 1950-ben 11 intézményben 242 salvator nővértől vonták meg a működési engedélyt. 1989 óta ismét jelen vannak Magyarországon. 6K Helyesen: Zaymus Gyula.
