Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

„A kereszténység súlypontja a túlvilági életen van." Ha Sík további közeledésre törekszik, úgy beszédét másképp fejezte volna be. Erre lett volna alkalom. A mostani befejezés úgy hatott, mintha úri hallgatósága kedvéért a nekünk való ellenmondást kereste volna. A beszéd jellemzésére végül is azt mondhatnánk, hogy nem annyira közeledést hozott, mint inkább csak teológiai megfogalmazást. László István 15. 1953. március 8-i jelentés MÁRCIUS 8. A ministránsmozgalomról megpróbálok képet adni máris. 1. Először a volt cisztercita templomról. Temiészetes, hogy itt ezt a kezdeményezést fontosnak tartották a papok s könnyen tehették általánossá, mozgalmi arányúvá. Különféle ájtatosságok, lelkigyakorlatok, konferenciabeszédek után érdeklődni bementem a sekrestyébe gyakran. Körülnéztem az ott foglalatoskodó gyermekek, kisebb és nagyobb fiúk közt. Tavasszal és nyáron a sekrestye körül tréfálkoztak, vitáztak, szívesen fogadták az olyan érkezőket is, akik nem voltak állandó tagjai a gárdának, csak egy-egy alkalommal jöttek be ministrálni. Az állandóan működő tagok feladatai ki voltak osztva, de tanúja voltam, hogy ezek átengedték a ministrálást olyanoknak, akik ritkán néztek be közéjük. A törzstag „úrifiúk" minden feladatot-perselyezést, alkalmi füzetek, imák árusítását, imakönyvek kiosztását, összeszedését, gyertyagyújtást-mindent elintéztek. A gimnazistákat vonzotta az a körülmény, hogy együtt lehettek műegyetemistákkal, akiknek évnyitó és évzáró ünnepségük, lelkigyakorlataik, áldozásaik itt voltak s akik a sekrestyében szabadon kiélték reakciós hajlamaikat. Amikor esti ájtatosságra vártam, többször beszéltem egy „úriasszonnyal" plébániai dolgokról. O beszélte, hogy annak idején Horváth Richárdot nemcsak a papok - a volt ciszterciták - fogadták idegenkedéssel, de sekrestyében tanyázó, hősködő fiúk is valósággal frontot csináltak ellene. Ismerősöm, persze, úgy mondta ezt, mint aki helyesli az ellenzéki magatartást. Közben kicserélődtek a papok, egymás után távoztak a fiúk bizalmasai. Nem ment szét a gárda, de úgy találom, mintha valamivel kisebb volna a mai létszám. Itt leginkább gimnazisták ministrálnak, s polgári ruhában maradnak, ahogy a szerzetesi iskolák nagyobb tanulói szokták. Horváth Richárddal ma sem szimpatizálnak fenntartás nélkül. (Pedig Horváthnak azóta a reakciósok szempontjából kedvezőbb híre lett.) 2. Ugyancsak nagyobb fiúk ministrálnak a Domonkos utcai templomban. Polgári ruhában ministrálnak ott is. Ezek a nagyobb fiúk még Tompa Nándor lelkigyemiekei.