Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

nem értésétől, sokat szenvedett azoktól a nagy szociális különbségektől, amik akkor voltak." Ezekkel ellentétben volt klerikális-reakciós ravaszkodása is a papnak. íme: „Egyik ismerősöm szomorú valóságot ismertetett amerikai levelében. Azt írta: »A nagyarányú technikai haladás következtében az emberek munkája megnövekedett, szaporodott, már-már elviselhetetlenné lett. Az emberek legtöbbje megrokkan, idegileg, szellemileg tönkremegy. Közülük sokan őrültek házába jutnak a túlfeszített szellemi vagy fizikai munka következtében.« Ez jellegzetes ravaszkodás, szemforgatás volt, [az] amerikai haladásról mint veszedelemről beszélt, de a szocialista építés életviszonyait akarta beállítani kedvezőtlennek, az emberiség veszedelmét hozónak. Másrészt mégiscsak Amerika technikai haladását emlegette. - A litániaszöveget úgy mondta, hogy a megfogalmazás enyhébb formája kihangzott: „Szent Rita, aki Istentől azt a kegyelmet kaptad, hogy kétségbeejtő helyzetekben segítő és pártfogó légy Istennél." Az írógépelt lapon „helyzetben" volt. Úgy látszik: ez a pap is megszokta, hogy változtasson a szavak alakján s időnként úgy mondta ezt a részt ő is: „kétségbeejtő helyzetünkben", aztán pedig: „... segítőnk, pártfogónk." 2. Litánia előtt már özönlöttek a „hívek", amikor a jobb oldali bejáratnál sikerült beszédbe elegyednem egy 60 évi körüli „úriasszonnyal". Azzal kezdtem: milyen öröm ezt az özönlést látni. „Igen - mondta ő -, pedig mindenben akadályozzák, megnehezítik a mi szeretetmunkánkat." Kérdeztem: „Fülöp atyát nem akadályozzák a katolikus diákgondozásban?" - A felelet: „Mindenben akadályozzák ezt az áldott, nagytehetségű papot. Már attól tartunk, hogy Dombos atya is azok közt lesz, akiket megfosztanak a közeljövőben hivatásuk gyakorlásától. Biztos forrásból tudjuk mi, hogy 600-an lesznek vagy még többen." - „Talán nem engedi Isten, hogy ez megtörténjen." - A felelet: „Mi Szent Rita támogatását kérjük erre százan és ezren ebben a templomban." Talán nem véletlen, hogy a prédikáló és litániát mondó pap nevét nem tudtam megszerezni. „Ez a főtisztelendő úr az új plébános?" - kérdeztem. A megszólított fiatal lány vagy asszony tagadóan rázta fejét, de mondani nem volt hajlandó tovább egy szót sem. Hangosan imádkozott tovább. Ugyanúgy jártam egy másik fiatal nővel. Ez így mondta: „Nálunk minden papnak üldöztetést kell szenvednie. Sajnos, azt is halljuk, hogy még gonoszabb veszedelmek következnek most rájuk hamarosan." A litániát és prédikációt tartó pap nevét nem mondta meg ő sem. Sem azt, hogy a rossz híreket honnan tudja. 3. A litánia másik felét nem tudtam meghallgatni. A Váci utcai templom Rita-ájtatosságára siettem. - Itt nagyon kevesen voltak megint. De az nyilvánvalónak tűnt fel most is, hogy asszonyegyesület működik ebben a templomban. Vezérkaruk a szentély padjaiban ült most is. Endrefalvy nehézkes beszédet olvasott megint. Arról volt szó, hogy mi lenne, ha nem lennének papok. A papok érdemeit sorolta fel, de olyasmit nem mondott, hogy a papok érdeme a reakciósok összetartása, erősítése. Sem a felolvasott imaszöveg, sem a litánia szövege nem az volt, amit a Kun utcában hallottam. Rövidebb, kevesebb a Rita-emlegetés és nincs célzatosság mondataiban. Legalábbis ma nem volt ilyen részlet.