Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

Én: Olyan komolynak látod a papi elbocsátások bekövetkezését? Palotay: Bizonyosnak látjuk sokan, ha nem is valamennyien. Főpapjaink nagyon bátortalanok és erélytelenek... 5. Pár nappal előbb - kedden este - beszélt nekem ugyanerről Márkus Emília Krisztina körúti lakos, a Szív utcai általános iskola tanítónője. Pénteken este Palotay László anyja, özv. Palotay Jánosné nyugdíjas (nyugdíját beszüntették), földművelésügyi helyettes államtitkár özvegye is beszélt erről. Patemos Istvánné ezredes özvegye (Rákosszentmihály) vagy 8 nappal ezelőtt beszélte, hogy békepapok a rákosszentmihályi papokat is lekáderezik vagy már le is káderezték. Ugyancsak hallottam, hogy a sashalmi tanítónők kedvelt papjaik elvesztésétől félnek. Ezek az értesülések feltétlenül jellemzőek. Az eddigi tapasztalatok alapján a helyzetet úgy ítélem meg, hogy az iskolákban a titkolt reakciós hajlamok és a nem is titkolt ingadozás és ellenzékiesedés szelleme úrrá lesz, új erőre kap hamarosan. A tantestületi szellem szinte mindenütt rossz úgyis. A X. osztályt nem nagyon nyugtalanítja, hogy nagy középiskolák - mint a pestújhelyi közgazdasági középiskola - tantestületében egyetlen MDP-párttag van: a fiatal igazgató. Lehet-e a népgazdaság jövendő szakembereinek marxista-leninista nevelése ilyen adottságok közt megfelelő? Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy a helyzet minden pesti középiskolában ilyen. 6. Továbbiakról a gyóntatószékben akartam informálódni. A tabáni templomban Magass Miklós gyóntatószékében. „Tudomásomra jutott, hogy a közeljövőben újabb papi üldözésekre lehet számítani. Több száz pap megfosztásáról magasztos hivatásuk gyakorlásától és kenyerüktől is. Vajon elég-e, ha csak imádkozom azért, hogy elmúljon ez a veszély?" - Ez volt a kérdés. A felelet: „62 éves korában már ennyi is elég. De érdemszerző volna ezenfelül megtenni mást is, amire alkalom, szükség mutatkozik." 7. Benéztem a piarista templomba már csak azért is, hogy megnézzem: mikor tartja Sík Sándor nagyböjti konferenciabeszédeit a belvárosi főplébánia-templomban. Albert István hittudományi főiskolai professzor éppen akkor ment be gyóntatószékébc. Elmondtam, hogy nemrégen gyóntam nála. Azóta nyugtalanít ez a kérdés: elég-e, ha csak imádkozom a veszély elmúlásáért vagy stb... Nagyjában ugyanazt mondtam és ugyanazt mondta ő is, mint a Tabánban Magass Miklós. „Az feltétlenül szükséges, hogy sokat, minél többet imádkozzék Isten segítségéért, s hogy szándékában ne csak az imádság legyen, hanem tett is. Tettnek nemcsak a harcos kiállás számít, hanem más: így a közhangulat - úgy értem: az egészséges, bizakodó, bensőséges közhangulat-erősítése is. Tettekre egyébként itt vannak a fiatalok, de őket is elsősorban imádkozásra intjük és kérjük. Vagy iskolájukban nagyon rossz - istentagadó és osztálygyűlölettel telt - a közszellem?" Megnyugtattam, hogy nagyon kedvező a tanulók beállítottsága, szelleme. (Sajnos, ez úgy van.) Erre „gyónáson kívül" még ott tartott a gyóntatószékben s kérdezte, hogy van-e érintkezésük papokkal a gimnáziumunk tanulóinak s hogy nem üldözik-e a tanárok a diákokat templomba járásért.