Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

ide tendált. De jólesőnek találták, hogy Folba végleg eltűnt, bukott politikai korszakkal hozta egy vonalba a szocializmus építését. Ez is jellemző példája a reakciósok óvatos nekibátorodásának. 2. Csütörtök este volt a Rita-templomban a „15 csütörtök" című ájtatosságsorozat első estéje. Rengetegen zsúfolódtak össze a templomban, még kívül is tömegben álltak. (Enyhe volt az este.) Korán érkeztem. Láttam, hogy egyik gyóntatószékben „Józsa atya" ül. Bementem. Említettem, hogy bizonytalan a katolikus magatartásom. Nem tudom, hogy valójában mi a katolikus feladatom, kötelességem. Azt mondta, hogy majd meg fogom tudni, Istenhez kell fordulni a válságos órákban mindig. Azért meg kell hallgatnom az embereknek - főleg a papoknak és jó katolikus világiaknak - tanácsait. A példákat, az eseményeket is figyelni kell. Nem szabad tudomásul nem venni ma azt, hogy a „zsidó testvéreink" is megtalálják a cselekvés módját. Meglepett a „zsidó testvéreink" megjelölés. De meglepett az is, hogy Jandik József újra felbukkant. Jandik tartotta a prédikációt. Beszédében összefüggés nélkül színezte, részletezte Jézus „csodáit". Szent Rita segítségét, pártfogását kérte a család békéje érdekében, a népek közti békét nem érintette. Sem az osztályellentéteket. De hangsúlyozta a sok nyomorúságot, amivel ma küzdeni kell. Szokott átszellemült, szinte földöntúliságot színlelő beszédmodorával tüntetett most is. Beszédénél érdekesebb volt számomra a Szent Rita-litánia szövege ezekkel a kitételekkel: „Most, amikor mindenünnen megrohannak bennünket a sötétségek... kétségbeejtő helyzetünkben támaszunk légy, Szent Rita." Többen nyomtatott címlapú füzetből olvasták a litániát. Odahajoltam egy füzethez, mintha én is imádkozni akarnám a sok könyörgést. Láttam, hogy a füzet nem nyomtatott, hanem írógépi sokszorosítás, amilyenek az oktatásügyi rendeletek. Tehát mostanában is készülhetett az egész litániaszöveg, litániafüzet. Szerettem volna megnézni, hogy engedélyezve van-e a füzet. El is kértem a mellettem éneklő asszonytól, de nem volt bennje] az utolsó lap, kihullott valahol. Litánia végén kifurakodtam a tömegből s az első oldalajtóhoz mentem, hogy megnézzem: állnak-e sorban a szentély előtt gyermekek. Kevés gyermek volt ottan. Külön nem álltak, csak szülőkkel együtt. Visszamentem, s a kapunál néztem a kivonuló tömeget. Egy csoportban két társának beszélt egy asszony. Tisztán csak annyit hallottam: „zsidó testvéreink". Utána azt mondhatta, amit én hallottam a gyóntatószékben. Bizonyosnak látszik, hogy a Rita-templomi asszonyegyesületben az összetartozás, az érintkezés egyik módja a gyóntatószékben hallottak továbbadása. Ez ugyan megsértése a gyónási titoktartásnak, de feltehető, hogy amennyiben klerikális-reakciós tevékenységről van szó, úgy a főtisztelendő urak sem róják meg a titoktartás kötelezettségének megsértését. FEBRUÁR 15. 1. Vasárnap reggel korán ott voltam Mihalik gyóntatószékénél a jezsuiták templomában. Már többen várakoztak. Nehezen jutott előre a dolog, ugyanis Mihalik egy-egy