Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

Már valahogy ennek említése is arra vallott, hogy célja van a politikai színezetű egyházi beszédek megemlítésével. Még inkább ez volt a látszat, amikor ezzel példázgatott: „Ma sokan vannak, akik nehéz, kimerítő napi munkájuk után felnőttek tanfolyamain, dolgozók iskoláiban tanulnak tovább. Feláldozzák éjszakáik jó részét is arra, hogy tanuljanak. Én magam tudom értékelni ezek szorgalmát. Ilyen és még több, nagyobb önfeláldozást kívánok a jó katolikusoktól hitbeli tudásuk fejlesztésében. Legyen számukra komoly tanulmány minden prédikáció, használjanak ki minden alkalmat a rendszeres tanulásra könyvekből, a hittudomány minden ágából." Draskovits templomigazgató beszédét máskor is hallottam. Nem hallottam tőle ilyen nyílt őszinteségü megnyilatkozást. 5. Tudni szerettem volna, hogy ez az óvatos, de érezhető változás meg van-e dr. Halász György Baross utcai templomában is. Jelen voltam Halász beiktatási beszédén, amikor a reakciós „politikai katolicizmus" határozott ellenfelének ígérkezett. A 12 órai misére a Baross utcai templomba mentem. Előbb érkeztem, de sem Halász, sem a többi pap nem volt gyóntatószékében. Nyilván a hideg miatt nem ültek ki. A prédikáció is egészen rövid volt, egy öreg káplán mondta. Abból indult ki, hogy a szegénység és nyomorúság is rossz, de a gazdagság is veszély a lelki életre. A farsang különösen a mulatozásokban való eldurvulásra. Ezért a farsang idején fokozottan kell imádkozni, jótékonykodni és előkészülni a böjtre. - Ezt a beszédet 20-30 évvel ezelőtt elmondhatta már Kisbajomban vagy Háromfán az öreg, aki nemrég került ide. Csak úgy emlegetik, mint „öreg káplánt". Vidékről jött, régi barátja Halász plébánosnak. 6. Szerettem volna megfigyelni a tömeghangulatot, de már szombat este nagy volt a hideg és csípős, erős a szél. Vasárnap még inkább. A templomban mindenütt kevesebben voltak a szokottnál. Mise után hazasiettek, nem traccsoltak reakciós csoportok. A X. (oktatási) osztályt érdekelhetné, hogy mindenütt gyarapodnak a 12-14 éves tanulókból álló ministráns csoportok. Ruhájuk (ministráns ruhájuk) mindenütt tiszta, gondozott, szinte vadonatújnak látszik. A plébániára bejáratos szentasszonyoknak nyilván nagy gondjuk van az egyházi ruhák javítására, mosására, újak vásárlására, propagálására. Tudják, hogy szülőt, gyermeket könnyen megfognak ezzel. Arra is felfigyelhetne a X. osztály, illetve az iskola, hogy ezek a tanulók szinte minden idejüket a templom környékén töltik. Szombaton délután 4 órakor néztem ki először a templom felé a Bosnyák téren. Már akkor ott hancúrozott 12-16 gyermek a templom környékén. Verekedtek. Később beszélgetni próbáltam egy csapattal. Szidták az iskolát, szidták Picknét, az Angol úti iskola igazgatóját. A templom környékén, templomi környezetben hősiességnek érzik, hogy nem tanulnak, hogy gúnyolják nevelőiket, szidják az iskolát. A ministránsok elitcsapatnak érzik magukat. Kérkednek azzal, hogy mindig jelentkeznek, kéredzkednek újabbak közéjük. László István