Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
rös ebben a városrészben. Erre a központi tanácsházba siettem, s onnan - az ügyeleti szobából - telefonáltam a főkapitányságra. A rendőrtiszt azt mondta: „Tudunk róla, már intézkedtünk." De a Rózsák terei papírlapra vonatkozóan részletesen kikérdezett s személyi adataimat is feljegyezte. Nevét nem kérdeztem meg (talán nem is szokás a rendőrségen, hogy nevüket ilyen ügyben telefonon bemondják). De azt említette, hogy az István Gimnázium diákja volt s ismeri a zsidó gimnázium épületét is. 2. Az egész nem köznapi esetet azért tettem feljegyzéseim elejére, mivel a nap folyamán s előbb is többször tapasztaltam az ellenség meghangosodását s annak hatásait a széllelbélelt emberekre. Persze, klerikális körökre is. Egyik példa. Vasárnap reggel 8 órakor a Rita-templomban a misét nem Józsa Árpád mondta, hanem egy fiatal vendégpap 35 . A vendégpap - függetlenül az evangéliumtól - „ellenségeink szeretetéről" beszélt. Prédikációját azzal kezdte, hogy ma s a következő 2 alkalommal a miseszöveg legnagyobb része könyörgés. Visszamutat ez a Krisztus utáni 6. századba, amikor Rómát longobárdok szorongatták. A „mieink" imádsággal, könyörgéssel, önsanyargatással, áldozatvállalással igyekeztek elhárítani és csökkenteni a háború veszedelmeit. Hitükben nem is csalódtak. „Erről példát vehetnénk, de most nem erről akarok beszélni - mondta a vendégpap -, hanem ellenségeink szeretetéről." A beszéd elején, sőt a beszéd folyamán is az „ellenség" megjelölést szomszédokra, ismerősökre vonatkoztatta, így a színezet olyan volt, mintha nem osztályellenességre, nem társadalmi ellentétekre gondolna. De a szeretetlenséget a két világháború közti és a mai idők jellegzetességének mondta. Azt mondta: sok mindent helyreállítottak a háború pusztításaiból, de egyet, a legfontosabbat nem tették központivá az életben. Ez a legfontosabb: a szeretet. „Az igazi szeretet magában foglalja ellenségeink szeretetét is. Hányszor tapasztalta ennek hiányát ma olyanokban, akik folyton a bosszút emlegetik vagy bosszúra készülnek akkor is, ha nem emlegetik. Nem jutnak el annak felismerésére, hogy igazságtalanságot nem lehet igazságtalansággal helyrehozni." (Itt már nyilvánvaló lett, hogy kikre és mire gondol.) „Társadalmi megújulásról, szebb, jobb társadalmi rend eljöveteléről csak akkor lehet beszélni, ha a szeretet úrrá lesz a lelkekben. A megbocsátó szeretetnek nagy eredményei nemcsak a földi életben mutatkoznak, hanem másvilági életünkben, amikor Isten meg fogja bocsátani vétkeinket, aminthogy ellenségeinknek mi is megbocsátottunk s őket szeretetünkbe fogadtunk." - Persze mindenki úgy értelmezte, hogy az ellenség szeretetének hangoztatásával a közelgő változást jelzi a pap. 3. Mise után megkérdeztem egyik asszonyt: „Kérem, ez a főtisztelendő úr..." Közbeszólt: „Nem az kérem. Ez egy fiatal vendégpap. Józsa főtisztelendő úr alacsony, barna, idősebb ember. Serédi hercegprímásnak iskolatársa volt. Tessék az irodába bemenni. Ott lesz, és ott lehet vele beszélni. Nagyon sok emberen tudott segíteni." Kerényi Lajosról van szó. Lásd III. fejezet 2. számú dokumentum.
