Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

Perlaki - emlékezetem szerint - indexre tett könyvének címe: „Koreszmék". Az Egyetemi Nyomda kiadásában jelent meg a II. világháború második felében. A fel­szabadulás után kitiltott könyvek jegyzéke (azt hiszem) 4 füzetben jelent meg. 24 Ezek egyikében minden valószínűség szerint szerepel Perlaki neve. László István 7. 1953. január 11-i jelentés JANUÁR 11. 1. Vasárnap reggel előbb a budapesti ferences templom 25 8 órai miséjén voltam jelen, majd ott maradtam a 9 órai mise elején, a prédikáción is. A prédikációk az egyház­község s a templom céljaira anyagi áldozatot kértek a „hívektől". Ezt az áldozatho­zást a túlvilági életre érdemszerzőnek állították be, mai politikai vagy gyakorlati vo­natkozást nem érintettek. A 9 órás mise prédikációjában a pap kétszer-háromszor közeledett olyan tanulságokhoz (pl. amikor arról beszélt, hogy a síron túlra senki nem vihet magával kincseiből semmit); ahonnét kínálkozó alkalom lett volna a mai hely­zetből venni példát. Nem tette meg. A 9 órás mise diákmise volt. A templom ezen a misén annyira zsúfolt volt, hogy nem lehetett áttekinteni. Gyerekek csak szülőkkel voltak a templomban s a gyóntató­helyiségekben is. A gyóntatószék körül akkor 18 tanuló várt, köztük egy iparos tanu­lóruhás fiú, s az áldozók közt két iparos tanulóruhás lányt (15-17 éveseket) láttam. 2. A perselyezést két szerzetesjelölt végezte, mint mindig. Egyiket megkérdeztem, hogy mikor miséz Váradi Béla főtisztelendő úr. Azt mondta: „Váradi Béla a titkár... saj­nos nem tudom, tessék megkérdezni a sekrestyében..." A sekrestyében egy misére készü­lő barát megmondta, hogy délben mond misét Váradi a Rózsadombon. Igyekeztem a megbeszélt helyre: a ferencesek pesti templomába, ahol Perlaki beszélt volna. Megkér­deztem a sekrestyéstől, aki komolyan, keményen válaszolt: „Nem, nem Perlaki főtiszte­lendő úr beszél. Bizonytalan időre szabadságon van." - A folyosón gyűjtő asszonytól (ezúttal nem valami jól öltözött úriasszony volt, hanem olyan szegénypolgári-szentasszo­nyi jelenség s ilyen a vele beszélgető három másik asszony is) újra megkérdeztem: „Ké­rem, Perlaki főtisztelendő úr beszél ma?" - Az adománygyűjtő kazetta mellett álló asszo­nyok egyike rögtön válaszolt: „Úgy tudjuk, hogy ma sem Perlaki beszél." Itt tapasztaltam, hogy valóban nagyobb arányú asszonyszervezet működik: az „úriasszonyokon" kívül „egyszerűbb" asszonyok is végzik a kitüntető munkát, a fo­lyosói gyűjtést. És az utóbbiak is beavatottak, tudnak a dolgokról, úgy háromnegyed 11 órakor tudták, hogy 12 órakor nem Perlaki Lajos prédikál. " Lásd a 20. számú lábjegyzetet. 25 Helyesen: budai ferences templom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom