Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

sítására, azt mutatja, hogy olyan kérdések rendeleti úton való megoldására akartam kérni felhatalmazást, mely a parlament felfogásával és akaratával nem egyezett. E tekintetben azonban gróf Bethlen István következtetése téves is lehet, mert ab­ból, hogy a parlamenttel nem lehet megszavaztatni bizonyos törvényeket, még nem következik, hogy a törvények lényegével nem ért egyet a parlament. Hivatkozom itt a disszidens képviselők ismertetett kiáltványára, melyben ők is azt vallják, hogy nem ellenségei a reformoknak, és hogy a zsidókérdést és a földreform kérdést ők is meg akarják oldani. Hivatkozom a kormányzói kéziratra, mely megállapítja, hogy a parla­ment többsége közt és közöttem tulajdonképpen tárgyi ellentét nincs a reformok te­kintetében. Ezek azt mutatják, hogy gróf Bethlen István a parlament felfogását illetőleg eset­leg felfogásbeli tévedésben van. Ha azonban a parlament többsége egyetért a refor­mok szükségével, akkor a felhatalmazás kérése se mutatkozik abszurdumnak, de egyébként se mutatkozik annak, mert arról volt szó, hogy ezzel a parlamenttel csak rövid időn belül nem lehet megvalósítani a reformokat. A reformok parlamenti tár­gyalása hosszadalmas tárgyalást jelentett volna, míg felhatalmazás esetén egy tör­vényhozási aktussal, egy törvény keretében, egy tárgyalással el lehet intézni azt a kér­dést, hogy a parlament véleménye helyesnek tartja-e a kormányjavaslatait. Ha a parlament egyezik is a kormány felfogásával alaptételekben, a parlamenti tár­gyalás folyamán annyi szempont érvényesül a részletekben, melyek végeredmény­ben egy törvényt annyira denaturálnak, hogy az alapgondolata tekintetében érvénye­sülni nem tud. El lehet ezt kerülni, ha a parlament általános felhatalmazást ad. Ez utóbbi esetben is fennmarad a parlamentnek az a joga, hogy először arra nézve döntsön, hogy bízik-e a kormányban; ha nem bízik, nem adja meg a felhatalmazást. Mivel így e kérdésben maga a parlament dönt, a felhatalmazás kérése nem alkotmányellenes. A parlament azonban meg is jelölheti a felhatalmazás tárgykörét, célját és időpontját is. Ha a kor­mány a felhatalmazás kapcsán a rendeleti jogalkotás terén túlmenne a parlament által engedélyezett határokon, a parlamentnek gróf Bethlen István szerint is nyitva áll az a lehetőség, hogy a kormányt felelősségre vonja és bizalmatlanságát fejezze ki, mely esetben a konnány lemondásra kényszerül, és maga a parlament kezdeményezhet olyan törvényt, mely a felhatalmazást visszavonja, és a kormány rendeleteit hatályon kívül helyezi. BFL VII.5.C. Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék, Büntetőperes iratok. 2280/1942. Gépelt tisztázat Szemák Jenő elnök és a jegyzőkönyvvezető sk. aláírásával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom