Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

IV. FEJEZET FÜGGELÉK

zottságának tagja, 1945-1946 nemzetgyűlési képviselő, az igazságügy-minisztérium politikai államtitkára. PINTÉR BÉLA (1892-?), gazdálkodó. 1939-től a képviselőházba meghívott felvidéki képviselő, 1940 októberében csatlakozik az Imrédy-párthoz. PINTÉR LÁSZLÓ (1884-1958), római katolikus pap. A nemzetiszocializmussal szembenálló és a magyar állam iráni hűséget valló Magyarországi Németek Közművelődési Egyesületének igazgatója, 1922— 1935 kormánypárti nemzet-, ill. országgyűlési képviselő. PIUKOVICH JÓZSEF (1895-?), köztisztviselő, agrárszakember. 1939-1940 kormánypárti, 1940-1945 Imrédy-párti országgyűlési képviselő. XI. PIUS (előbb Achille Ratti, 1857-1939), 1921 milánói érsek és bíboros, 1922— 1939 pápa. Nevéhez fűződik az 1937-ben kiadott „Mit brennender Sorge" (Égető gonddal) kezdetű enciklika, amelyben a Hitler-kormányzat egyházpolitikája ellen tiltakozik. XII. PIUS (előbb Eugenio Pacelli, 1876— 1958), 1929 bíboros, 1930-1939 vatikáni bíboros-államtitkár, 1939-1958 pápa. Nyilvánosan nem foglal állást a zsidóüldözés ellen, de időnként, így Magyarország esetében, él a titkos diplomácia eszközeivel a zsidók érdekében. Magatartása, főként hallgatása viták tárgyát képezi. POPOVITS SÁNDOR (1862-1935), köztisztviselő, pénzügyi szakember. 1909-1918 az Osztrák-Magyar Bank kormányzója, 1918 pénzügyminiszter, 1924—1935 a Magyar Nemzeti Bank elnöke. PROHÁSZKA OTTOKÁR (1858-1927), római katolikus pap, 1905-től székesfehérvári püspök, politikus. Nagyhatású szónok és hittudományi szakíró, műveiben sokat foglalkozik a magyar társadalom kérdéseivel. PROPPER SÁNDOR (1877-1956), kárpitos szakmunkás, szakszervezeti vezető, politikus. 1919-1939 a szociáldemokrata párt vezetőségének tagja, 1922-1939 a párt nemzet-, ill. országgyűlési képviselője. QUANDT RICHARD, az 1930-as években a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója. QUISLING, VIDKUN ABRAHAM LAURITZ (1887-1945), norvég katonatiszt, politikus. A Nemzeti Egység (Nasjonal Sämling) fasiszta párt megalapítója és vezére, 1942-1944 a norvég bábkormány miniszterelnöke, neve a németek szolgálatában álló politikusokat megbélyegző fogalommá vált. 1945-ben hazaárulás vádjával halálra ítélik és kivégzik. RADEMACHER, ERNST, német diplomata és újságíró. 1937-1944 a budapesti német sajtóügynökség vezetője, rendszeres jelentéseket küld a birodalmi külügyminisztériumba a magyarországi politikai viszonyokról, kapcsolatot tart fenn a magyar szélsőjobboldali ellenzéki pártok vezetőivel. RADOCSAY LÁSZLÓ (1878-1968) ügyvéd, köztisztviselő. 1934-1939 főispán, 1939. november 9.-1944. március 19. igazságügy-miniszter. RAJNISS FERENC (1893-1946), újságíró, politikus. 1939-1945 országgyűlési képviselő, 1940-től a Magyar Megújulás Pártja tagja, 1941-től a szélsőjobboldali Magyar Futár c. képes hetilap tulajdonos-főszerkesztője, 1944. október 16.-március 2. a nyilas kormányzótanács tagja, ill. március 7-ig a Szálasi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. A népbíróság háborús bűnösként halálra ítéli, kivégzik. RAKOVSZKY TIBOR (1893-?), köztisztviselő, politikus. 1931-1939 kisgazdapárti országgyűlési képviselő. RASSAY KÁROLY (1886-1958), jogász, újságíró, politikus. 1920-1944 nemzet-, ill. országgyűlési képviselő, 1923-1944 az Esti Kurir c. délutáni napilap főszerkesztője, a szabadelvű irányzat legmarkánsabb személyisége és elismert vezetője,