Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

IV. FEJEZET FÜGGELÉK

hadsereg parancsnoka. A népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítéli, kivég­zik. 1993-ban rehabilitálják. JAROSS ANDOR (1896-1946), politikus. 1936-1938 a felvidéki magyarság szerve­zete, az Egyesült Magyar Párt elnöke, 1938- 1940 a felvidéki ügyek tárca nélkü­li minisztere, pártja 1940 elején beolvad a Magyar Elet Pártja elnevezésű kormány­pártba, itt az Imrédy vezette szélsőjobbol­dali ellenzéki frakció tagja, 1940-1944 a Magyar Megújulás Pártja helyettes veze­tője, 1944. március 22.-augusztus 7. bel­ügyminiszter, 1944 december-1945 már­cius a Törvényhozók Nemzeti Szövetsé­gének társelnöke. Háborús bűnösként a népbíróság halálra ítéli, kivégzik. JUDIK JÓZSEF, a Magyar Nemzeti Bank ügy­vezető igazgatója. JUHÁSZ ANDOR ( 1864-1940), jogász. 1925­1934 a Kúria elnöke, felsőházi tag. JUNGERTH-ARNÓTHY MIHÁLY (1883­1957), diplomata. 1935-1939 moszkvai, 1939- 1944 szófiai követ, 1944. április 6.-október 15. a külügyminiszter állandó helyettese. Ismételten felhívja a kormány és az államfő figyelmét a zsidóság depor­tálása által kiváltott nemzetközi felhábo­rodásra és tiltakozásra. JURCSEK BÉLA (1893-1945), agrárszakem­ber, köztisztviselő, politikus. 1942-1944 államtitkári rangban a Közellátási Hivatal vezetője, 1944. március 22.-október 16. földművelésügyi- és közellátási tárca nél­küli miniszter, 1944. október 16.-1945. március 28. közellátásügyi miniszter, a német politikai és gazdasági érdekek szolgálatában áll, nevéhez fűződik a há­borús beszolgáltatási rendszer. 1945-ben öngyilkosságot követ el. KÁDÁR GYULA (1898-1982), honvédtiszt, vezérkari ezredes. 1943. augusztus 1­1944. április 15. a vezérkari főnökség 2. (kémelhárító és hírszerző) osztályának vezetője. DR. KÁLDI ISTVÁN, ügyvéd. Imrédy Béla hi­vatalból kirendelt védője. KALINYIN, MIHAIL IVANOVICS (1875­1946), szovjetorosz politikus. 1926-1946 a Szovjetunió Kommunista Pártja Politi­kai Bizottságának tagja, 1919-1946 mint az államfői testület elnöke, a Szovjetunió névleges államfője. KÁLLAY KRISTÓF (1916), köztisztviselő, Kállay Miklós miniszterelnök legidősebb fia. KÁLLAY MIKLÓS (1887-1967), földbirto­kos, politikus. A kormányzó szűkebb kör­nyezetéhez tartozik, politikailag Bethlen István híve, 1937-1942 az Országos Ön­tözésügyi Hivatal elnöke, a felsőház tag­ja, 1942. március 9.-1944. március 22. miniszterelnök, 1943. július 24-ig kül­ügyminiszter is, 1942 végétől kezdemé­nyezi a béketapogatózásokat az angol­szász nagyhatalmak felé. A német meg­szállás után a török követségre menekül, innen a nyilasuralom idején távozásra kényszerül, fogságba kerül, a dachaui koncentrációs táborba deportálják. A há­ború után előbb Olaszországban, majd az Egyesült Államokban él. KALTENBRUNNER, ERNST (1903-1946), osztrák jogász, politikus. SS-Obergrup­penfűhrer, a rendőrség tábornoka, 1943­1945 a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője. A német háborús föbünösök nürnbergi perében a Nemzetközi Katonai Törvényszék halálra ítéli, kivégzik. KANT, IMMANUEL (1724-1804), német filo­zófus. Eszméi közvetett és közvetlen mó­don mindmáig befolyásolják a politikai és jogi gondolkodást. KÁNYA KÁLMÁN (1869-1945), diplomata. 1933-1938 külügyminiszter, lavírozni igyekszik a németbarát irányvonal és a nyugati hatalmakkal való kapcsolatok fenntartásának politikája között. A német megszállás után a Gestapo letartóztatja, a sopronkőhidai fegyházban raboskodik, súlyos betegen szabadul és röviddel az ostrom után elhalálozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom