Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
életformájára szabott közösségi rend megvalósításának útján. Nem azért, mert magunknak akarunk valamit, hanem mert tudjuk, hogy a nemzet életének ez az egyetlen biztosítéka. Ezért kell küzdenünk, ezt kell győzelemre vinnünk, mert különben csak az anarchia szétporlasztó enyészete vagy a keleti vörös zsidó barbárság zsarnok bilincseiben való nemzethalál lehet sorsunk. Ezért küzdünk Európa minden új létre vágyó népével együtt. Nem valami homályos, szabadkőműves nemzetfeletti Európáért, hanem a saját törvényeik és szokásaik szerint élő szabad nemzetek együttesének új Európájáért. Barátnak és ellenségnek egyaránt tudni kell, hogy úgy akamnk élni, ahogy egy ezredév óta a magyar mindig élni akart: becsületesen, büszkén, szabadon. Akik annyiszor tettünk hitet városaink, falvaink pusztulásával, drága, nem bőven csergedező vérünk ontásával, mérhetetlen testi és lelki szenvedésekkel, hogy nem vagyunk önös érdekek kergetői, mint nemzet sem, hanem egy nagy hivatás letéteményesei, amelynek teljesítéséért a gondviselés után az európai nemzetek közösségének tartozunk számadással. Most is megköveteljük: higgyenek nekünk nagy és kicsi nemzetek Európában és Európán kívül egyaránt. Szükség van ránk, és ezért a Gondviselés nem fog elhagyni, ha van bizalmunk önmagunkban, hitünk ügyünk igazságában és elszánt akaratunk, hogy a háború minden poklán keresztülverekedj ük magunkat a győzelem felé. Tudjuk, hogy jövőnknek még sokkal tartozunk, mert a jövőnk csak az igazság jövője lehet, és nekünk bent is igazságot kell tennünk, kicsinyek és nagyok között egyaránt. A becsületnek, a munkának, a szociális megbékülésnek, a társadalmi igazságnak az országát kell megteremtenünk, hogy végre egy legyen ez a nép. Jön az új világ, jön a jobb kor, a halál jele alól hirdetjük, hogy jön a győzelem, de addig míg kezünkben nincs, számunkra nincs más gondolat, nincs más akarat, nincs más törvény, csak egy: a Harc! Új Magyarság, 1944. június 24. 1-2. v.