Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

életformájára szabott közösségi rend megvalósításának útján. Nem azért, mert ma­gunknak akarunk valamit, hanem mert tudjuk, hogy a nemzet életének ez az egyetlen biztosítéka. Ezért kell küzdenünk, ezt kell győzelemre vinnünk, mert különben csak az anarchia szétporlasztó enyészete vagy a keleti vörös zsidó barbárság zsarnok bilin­cseiben való nemzethalál lehet sorsunk. Ezért küzdünk Európa minden új létre vágyó népével együtt. Nem valami homályos, szabadkőműves nemzetfeletti Európáért, ha­nem a saját törvényeik és szokásaik szerint élő szabad nemzetek együttesének új Eu­rópájáért. Barátnak és ellenségnek egyaránt tudni kell, hogy úgy akamnk élni, ahogy egy ez­redév óta a magyar mindig élni akart: becsületesen, büszkén, szabadon. Akik annyi­szor tettünk hitet városaink, falvaink pusztulásával, drága, nem bőven csergedező vé­rünk ontásával, mérhetetlen testi és lelki szenvedésekkel, hogy nem vagyunk önös érdekek kergetői, mint nemzet sem, hanem egy nagy hivatás letéteményesei, amely­nek teljesítéséért a gondviselés után az európai nemzetek közösségének tartozunk számadással. Most is megköveteljük: higgyenek nekünk nagy és kicsi nemzetek Eu­rópában és Európán kívül egyaránt. Szükség van ránk, és ezért a Gondviselés nem fog elhagyni, ha van bizalmunk önmagunkban, hitünk ügyünk igazságában és elszánt akaratunk, hogy a háború minden poklán keresztülverekedj ük magunkat a győzelem felé. Tudjuk, hogy jövőnknek még sokkal tartozunk, mert a jövőnk csak az igazság jö­vője lehet, és nekünk bent is igazságot kell tennünk, kicsinyek és nagyok között egy­aránt. A becsületnek, a munkának, a szociális megbékülésnek, a társadalmi igazság­nak az országát kell megteremtenünk, hogy végre egy legyen ez a nép. Jön az új világ, jön a jobb kor, a halál jele alól hirdetjük, hogy jön a győzelem, de addig míg kezünk­ben nincs, számunkra nincs más gondolat, nincs más akarat, nincs más törvény, csak egy: a Harc! Új Magyarság, 1944. június 24. 1-2. v.

Next

/
Oldalképek
Tartalom