Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

16. IMRÉDY BÉLA BESZÉDE A KELETI ARCVONAL BAJTÁRSI SZÖVETSÉGÉNEK BUDAPESTI NAGYGYŰLÉSÉN 1944. június 23. Évfordulóra jöttünk össze. Harmadik évfordulójára annak a napnak, amikor megindult a világtörténelem eddig ismert legnagyobb hadseregének eget-földet megrázó viaskodása. Három esztendeje annak, hogy Hitler Adolf gránátosai megindultak a Kelet végtelen pusztái felé, s a felettük elzúgó gépmadarak ezreinek irányát követve megkezdték fenségesen nagyszerű férfimunkájukat, hogy népünk s Európa feje felől elhárítsák a keleti rém fenyegetéseit. Alig néhány napra rá elhangzott a Várból a magyar nép atyjának, a főméltóságú Kormányzó Úrnak harcállást hirdető komoly szava. A magyar honvéd is átlépte a Kárpátok gerincét, hogy az európai szabadságharcból kivegye részét. Bőven aratott a halál az orosz mezőkön, vér, könny és veríték patakokban ömlött a nagy viaskodás győzelmes eldöntésének szolgálatában. Megpróbáltatásokat is hozott ránk és nagy szövetségesünkre a hadiszerencse istenasszonyának szeszélye, de nem fáradt el mi oldalunkon se test, se szellem, se lélek; nem torpant meg akarat, nem fáradt el az áldozat készsége, nem szenvedett törést a hit és a bizalom, hogy az életet és az igazságot szolgáljuk. Nincs szerte e világon ma ember, aki rózsás heteket, hónapokat jósolhatna népének. Mi sem festünk délibábokat a magyar nép szeme elé, de egyet tudunk, élni akarunk, élni kell, élni fogunk! Az élet útján meg kell fizetni a győzelemig való helytállás vámját. Odakint katonáink felfrissült, megifjodott lélekkel, egy hatalmas hadigépezet teremtette korszerű felfedezéssel várják a napot, amikor jó fegyvereik és erős lelkük ügyünk diadala felé fordítja majd a hadiszerencse kerekét. Bent - s ezt véssük jól lelkünkbe - méltóbbnak kell lennünk annak a tétnek a nagyságához, amely kint a harcmezőkön kockán forog. A katona helytállásának nincs biztosabb záloga, mint hogyha gondolata megnyugvással pihenhet otthonán, ha eltölti az a tudat, hogy szerettei a nemzet legkedvesebb, legjobban féltett és gonddal ápolt gyermekei. A hősi halál nem privilégium a katonának, itt bent is dacolni kell a halál minden pillanatában