Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

törvényt. Azt nem tudom, hogy vitéz Imrédy Béla milyen kerettörvényeket hozott, de meg tudnám állapítani, így például a tűzoltásról szóló törvény. Védő kérdésére: Az, hogy ha egy miniszterelnök, ha leszavazzák, az utcát veszi igénybe, és tüntetést rendeztet maga mellett, feltétlenül alkotmányellenes, de meggondolás tárgya is. Ez hatalom kérdése, hogy módja van-e megcsinálni, de nem fér össze az alkotmány szellemével, hogy az utcára támaszkodik. Megfelel a valóságnak, hogy a miniszterelnök úr nagy tüntetést rendeztetett maga mellett, amit a hatalom, illetőleg a hatóság támogatása nélkül nem lehetett volna megrendezni. Elnök kérdésére: Egyetemi ifjakkal beszéltem, és ők mondták nekem, hogy kirendelték őket az utcára. Az iskolákból 10-12 éves gyermekeket vezettek ki tanítóik az utcára, és ezek töltötték meg az utcát. Főmagánvádló képviselőjének kérdésére: A tüntetést csak a hatalmon levők rendezhették, különben a rendőrség szétverte volna őket. Én nem tudom, személy szerint ki rendezte, de csak hatalmon lévő rendezhette. [...] DR. MIKECZ ÖDÖN 49 éves, nyíregyházi születésű, nős, református vallású, nyugalmazott igazságügyminiszter, budapesti lakos, érdektelen tanú [...] 01 : Azt hiszem, 1938. évi november hó 9-én volt a kérdéses minisztertanács, melyen nem volt összetűzés, hanem csupán különböző véleményeket nyilvánítottak a miniszterek. A miniszterelnök úr ugyanis egy tervezetet bocsátott megvitatásra, amely tervezet a felvidéki részek visszacsatolásával kapcsolatban a kormánynak igen messzemenő felhatalmazást akart adni. Úgy emlékszem, a tervezet szerint a magyar királyi kormány felhatalmaztatik a Felvidék visszacsatolásával kapcsolatban minden intézkedés megtételére, amelyeket szükségesnek lát, még ha azok a törvényhozás hatáskörébe tartoznának. Ez lényegileg azt jelentette, hogy nem csupán a visszakerült országrészre bocsát ki a kormány a törvényhozás jogkörébe tartozó szabályozást, hanem az anyaország tekintetében is rendeletileg intézkedhet. Ezért ebben a vonatkozásban ez csak diktatórikus jellegűnek minősíthető. A javaslathoz az egyes miniszterek hozzászóltak, és Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek az volt a felfogása, hogy könynyü belemenni egy ilyen törvénykezési jogkört szűkítő rendelkezésbe, de nehéz abból kikerülni. Teleki Pál felfogása nem volt eléggé tisztázva, nem lehetett elég világosan megérteni, hogy mik az aggályai. Sztranyavszky Sándor, Bornemissza Géza és én aggályainkat fejeztük ki ezzel a tervezettel szemben. Én arra mutattam rá, hogy ebben az esetben mi lesz, amire a kormányzati rendszer támaszkodik, a hadsereg-c, vagy a tömeg, vagy pedig egy mozgalom, és kifejtettem, hogy a Kormányzó Úr tekintélyét túlságosan igénybe venné a kormány hatalmának alátámasztása. Kimerítő vita után a miniszterelnök úr kijelentette, hogy nem sikerült egymást meggyőznünk, és határozathozatal nélkül szétoszlottunk. Eután jött a felhatalmazás, amely meghatározott területre vonatkozott, és összhangba volt hozva a Felvidékre vonatkozó jogszabály az egész országra érvényes jogszabályokkal. Ez volt az 1938. évi XXXIV. tc. 1 Elnök az ő esetében is bejelenti a hivatali titoktartás alóli felmentést.