Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
A főmagánvádló képviselőjének kérdésére: Megfelel a valóságnak, hogy Teleki Pál az említett aggodalmak ellenére bent maradt a kormányban, azonban azt hiszem, éppen az ő befolyásának tulajdonítható, hogy a törvényjavaslat abban a formában került be a Corpus Iurisba, ahogy bekerült. 98 Nem tudok visszaemlékezni arra, hogy 1938. évi november 23-án a parlamentben milyen körülmények között tettem napirendi indítványt, de bizonyára nem tartottam ildomosnak, hogy bizonyos kérdéseket tárgyaljak. Ugyanis engem nem személyi antipátia vezetett, én a legnagyobb tisztelettel voltam a miniszterelnök úr iránt, és ezért hoztam fel a napirendi indítványomban tárgyi okokat. Amint már kifejtettem, alkotmányellenes volt a miniszterelnök úr magatartása, érzülete. Hogy azután mozgalmunk hatása alatt rátért a helyes útra, ez azoknak érdeme, akik azt keresztül vitték. Elnök kérdésére: Véleményem szerint a miniszterelnök úr magatartása és érzülete volt az, amely az alkotmányosság szellemével ellenkezett, és nézetem szerint diktatúrára törekedett. [...] PAYR HUGÓ 56 éves, budapesti születésű, nős, rk. vallású, gyárigazgató foglalkozású, volt országgyűlési képviselő, budapesti lakos, érdektelen tanú [...]: Én abban az időben ellenzéken voltam, és élénk aggodalommal kísértük azokat a jelenségeket, amelyek abban az időben egy darabig magyarázhatók voltak, de azután érthetetlenekké váltak előttünk. Egyik ilyen jelenség volt, hogy sokáig nem hívták össze a Házat. Azután igen autentikus helyről olyan információkat szereztem, amelyek szerint a miniszterelnök úr egy minisztertanácson olyan javaslatot terjesztett elő és akart keresztülvinni, mely szerint felhatalmazást kívánt a Képviselőháztól, hogy a Felvidék visszacsatolása kapcsán parlament nélkül, tehát rendeleti úton kormányozhasson. Ezeket hallomásból tudom, ugyanis megelőzőleg tíz évig voltam a Bethlen-párt fővárosi központi titkára, megvoltak a kapcsolataim. Nem akartam híresztelések alapján valamit tényként elfogadni, ezért másnap elmentem Bornemissza Gézához, és megkérdeztem tőle, hogy igazak-e a hírek? Bornemissza azt válaszolta, hogy erről nem beszélhet, azonban higgyem el, hogy igen súlyos a politikai helyzet. A Bornemisszával való beszélgetésből azt az impressziót merítettem, hogy információm megfelel a valóságnak. Félóra múlva Eckhardt Tibort kerestem, de csak a titkárát tudtam elfogni, és ő azt a felvilágosítást adta, hogy Eckhardt Tibor 12-kor kormányzói audienciára megy. Mivel Eckhardt Tiborral az információmat a kormányzói audiencia előtt feltétlenül közölni akartam, írtam egy levelet, amelyben a forrás megjelölése nélkül közöltem vele a hallottakat, majd a levelet átadva a titkárnak, kocsimmal felvittem a kormányzói palota elé, hogy azt az audiencia előtt feltétlenül adja át Eckhardt Tibornak. Az észrevételeimet azért közöltem Eckhardt Tiborral, hogyha a kormányzói audiencián szóba 1938:XXXIV. tc.
