Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
Belép DR. LÁNYI MÁRTON, 61 éves, barcstelepi születésű özvegy, r. kat. vallású, nyug. főispán, volt házelnök, érdektelen tanú, aki a Bp. 210 § szerinti figyelmeztetés után vallja: A kilépő nyilatkozatot 95 én is aláírtam, annak szövegét ismerem. Amit annak idején megmondtunk és megírtunk, azt ma is fenntartom. A nyilatkozat szövege egy megbeszélés alapján készült. Megszövegeztük, majd utána aláírtuk. Ami a konkrétumokat illeti, előadom, hogy bent voltam Komis Gyulánál a Képviselőház elnöki szobájában, amikor jelentették, hogy Lukács Gyula elnöki tanácsos óhajt jelentést tenni. Lukács Gyula jelentése szerint előző nap volt valamilyen tárcaközi megbeszélés, amelyen a különböző minisztériumok kiküldöttei részt vettek, és ennek a megbeszélésnek a tárgya a felvidéki törvényjavaslat és annak szövege volt. Lukács Gyula részletesen elmondotta az egyes minisztériumoknak az állásfoglalását, erre azonban már pontosan nem emlékszem, végül azt is mondotta, hogy megállapodtak egy szövegben, amelyet azután Weis István, aki a Miniszterelnökség részéről voltjelen, vitt magával az értekezlet befejezése után a Miniszterelnökségre. Lukács Gyula elmondotta még, hogy másnap a Miniszterelnökségről lejött egy szöveg, hogy milyen célból, azt nem mondotta, lehetséges, hogy a Képviselőház nyomtatványait készítő nyomdavállalatnak való megküldés végett, vagy más célból, de ez a szöveg nem egyezik az eredetivel, a két szöveg között eltérés van. Majd hozzám fordult, hogy én, mint jogász, állapítsam meg a két szöveg közti különbséget. Megállapítottam, hogy az eltérés lényeges volt, bár a paragrafusokra már nem emlékszem, de a lényeg az volt, hogy az eredeti szöveg körülbelül megfelel annak a szövegnek, amelyet a törvénybe iktatott 1938. évi XXXIV. tc. 4. §-a tartalmaz, vagyis, hogy a minisztérium felhatalmaztatik, hogy megtehessen minden olyan intézkedést, amely szükséges ahhoz, hogy a visszacsatolt területek az ország fennálló jogrendszerébe beillesztődjcnck. Ezzel szemben a megváltoztatott szövegben az volt, hogy a minisztérium felhatalmazást kap minden intézkedés megtételére, még akkor is, ha az ország fennálló törvényeivel ellenkezik. Ugyanezt a szöveget láttam Sztranyavszky Sándornál is, aki akkor földmüvelésügyi miniszter volt. Ő ugyanis magához kéretett Marschall Ferenccel együtt, a felvidéki törvényjavaslat és annak tartalmára vonatkozó megbeszélés végett. Sztranyavszky Sándor közben behívatta Pataky Emő miniszteri osztálytanácsost, a kodifíkációs osztály vezetőjét, és annak véleményét is kikérte a felvidéki törvényjavaslatra vonatkozóan. A megbeszélés alatt arról volt szó, hogy ez beleütközik az alkotmányba, és lehetővé teszi a rendeletek alapján való kormányzást. [...] Mikor vitéz Imrédy Béla a konnány élére került, mindenki örült, hogy éles eszű, képzett, a szélsőségeket megfogó férfi kerül a kormány élére, annál is inkább, mert A NEP 1938. november 22-i értekezlete előtt Tasnádi Nagy András pártelnöknek átadott levélben jelentették be a disszidensek a pártból való kilépésüket. A levél szövegét lásd Magyarország Évkönyve 1938. Szerkeszti Béry László. Budapest, (1939) Stádium Sajtóvállalat. 23. p.
