Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
nézeten van, hogy ellentétek állnak fenn, akkor miért áll ki és ad tökéletes abszoluciót 92 ? Erre Teleki Pál azt felelte, hogy sokkal lovagiasabb, ha így teszem. [...] B.XIV.1966/1942/27. szám [...] 93 ELNÖK dr. vitéz Imrédy Béla sértett és főmagánvádlóhoz mint tanúhoz — a Bp. 210 §-a szerinti figyelmeztetés után - a következő kérdést intézi: Ama beszélgetés keretében, amelyet tanú gróf Bethlen Istvánnal folytatott, s amelyet grófBethlen István úgyjelölt meg, hogy az a zsidókérdés és a földreform kérdésének megoldására vonatkozott - többet mondott-e tanú annál, mint amit a most ismertetelt 1938. évi november hó 23-i beszédében a nyilvánosság előtt kifejtett? IMRÉDY BÉLA tanú: 1938. évi október 26-án mint miniszterelnök folytattam beszélgetést gróf Bethlen Istvánnal, mint politikussal - tehát nem mint magánemberrel -, úgy érzem, hogy a hivatali titoktartás kötelezettsége köt engem, ezért közvetve igyekszem feleletet adni a kérdés lényegére. Az a feltevés, illetőleg közlés, amelyet gróf Bethlen István 1939. évi január havában a nyilvánosság előtt tett, úgy tüntette fel beszélgetésünket, hogy én egy felhatalmazás kérésének a gondolatával foglalkoztam, amelynek célja és indoka szerinte az lett volna, hogy megvalósíthassak olyan reformokat, melyeket azzal a parlamenttel nem lehetett volna keresztülvinni. Erre a beszélgetésre hivatkozva — nem nyilatkozom, hogy így volt-e, vagy nem. Már tegnapi vallomásom során kifejtettem, hogy egy ilyen beállítás - ha megfelel is a valóságnak - közjogunk tanítása szerint és a magyar alkotmány jelenlegi állása mellett is beleilleszthető a magyar alkotmányjog keretébe, és nem jelenti a parlament kikapcsolását, hiszen gróf Bethlen István is elismerte, hogy a felhatalmazás megadása esetén is megmarad a parlament felelősségrevonási joga, állandó garancia emellett az államfő bizalmának a bírása s az egyes miniszterek felelőssége az ügykörükben tett intézkedésekért, s a kölcsönös bizalom a kormány tagjai között, vagyis ez a hármas alkotmányjogi garancia érintetlen marad. Ez a gróf Bethlen Istvánnal folytatott beszélgetésemben kifejtett felfogásom tehát nemcsak formailag illeszthető bele az alkotmányjogba, hanem az alkotmányos felfogással sem ellenkezik, de ez teljesen független is az 1938. évi november hó 23-án elmondott beszédemben foglaltaktól, melyben intézményes módosításokról beszéltem, melyek részben törvényhozási úton lettek volna megvalósítandók a reformok megvalósítása érdekében. Gróf Bethlen István tegnapi vallomásában elismerte, hogy egy generális felhatalmazás kérését ő azért tartotta alkotmányjogi szempontból aggályosnak, mert az az indoklás, hogy az akkori parlamentet nem tartottam alkalmasnak a reformok megválóFelmentés. Imrédy újabb kihallgatására a május 8-i tárgyalási napon került sor.
