Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

ELNÖK: Ezeknek a szükségjogoknak a statuálásánál nem volt-e szükség arra is, hogy az államhatalomnak az a bizonyos rétegződése, mely az 1848. évi és 1867. év utáni törvényekben volt lefektetve s mely megfelelt a Montesquieu-féle államszemléletnek is, eltolódjék? BETHLEN: Az ország helyzetének stabilizálása érdekében külföldi kölcsönt kellett felvenni, a gazdasági helyzet stabilizálása másként nem volt keresztülvihető. Az erre vonatkozó tárgyalásokat a Népszövetséggel folytattuk le, s a Népszövetség írta elő, hogy bizonyos törvényeket meg kell változtatni annak lehetővé tétele végett, hogy a kormány rendeleti úton léptessen életbe bizonyos dolgokat, melyek különben a törvényhozás hatáskörébe tartoznának. Ennek folyamán jött létre 1924. évben két protokollum, melyek egyikében benne van: a magyar kormány kötelezi magát arra, hogy bizonyos, a törvényhozás matériájához tartozó ügyeket rendeleti úton fog rendezni, és lehetetlenné teszi, hogy a törvényhozás ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék. Tehát nem a magyar kormány kezdeményezésére, hanem a Népszövetséggel folytatott tárgyalások eredményeképpen történt ez. ELNÖK: Az 1922. évi választójogi rendelet kibocsátásának is ilyen külső előzményei voltak? BETHLEN: Ennek más előzménye volt. - Az 1920. évi I. tc, amely a nemzetgyűlés idejét két évben szabta meg, úgy intézkedett, hogy a Friedrich-féle választójog helyett új választójogi törvényt kell alkotni, mégpedig a nemzetgyűlés befejezése előtt. A kormányzat ekkor abból a felfogásból indult ki, hogy a Friedrich-féle választójogi rendelet tulajdonképpen nem törvényes alappal bíró rendelet volt, mert volt választójogi törvénye a magyar államnak, melyet a Wekerle-kormány alatt, Vázsonyi kezdeményezésére hoztak. Ez volt a törvényes helyzet. Hogy miért hozott Friedrich ilyen rendeletet, annak oka az volt, hogy Clerk főbiztos - ki akkor az antanthatalmakat képviselte nálunk - előírta, hogy csak olyan kormányt és parlamentet fog akceptálni, mely jóváhagyja a trianoni békeszerződést s amely ilyen és ilyen választójog alapján ül össze. De már az 1920:1. tc. gondoskodott arról, hogy ez a választójogi rendelet ne maradjon érvényben, csak az első nemzetgyűlés végéig - tehát két évig - és a nemzetgyűlés befejezése előtt új választójogi törvény hozassék. A választójogi törvényt a Bethlen-kormány be is nyújtotta, de azt nem tárgyalták le, mert a parlamentben obstmkció fejlődött ki a titkosság és a nyilvános szavazás körül, és mielőtt a nemzetgyűlés ideje lejárt volna, nem hozták meg a törvényt. Ekkor a kormány kényszerhelyzetbe került, hogy mi legyen a teendő, ezért országbírói értekezletet hívott össze, melyre az Igazságügyminisztériumon kívül az ország legfőbb bíráit és jogtudósait is meghívta a Kormányzó Úr elnöklete alatt. Az értekezlettől kért a Bethlen-kormány tanácsot, hogy mit tegyen: hagyja-e érvényben a Friedrich-féle rendeletet, vagy térjen vissza a Wekerle-féle törvényre, vagy pedig olyan helyzet állt elő, melyben a kormánynak szabad keze van, hogy rendelkezzék természetesen az összehívandó országgyűlés utólagos jóváhagyása mellett.