Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

nos a nemzetnek. Gazdasági politikánk tengelyébe állítsuk az olyan munkát, amelyből valódi érték fakad és egy következetes, a termelés költségeivel számoló, racionális munkabérpolitikán és szociálpolitikán keresztül adjuk meg a munkásnak az ő méltó bérét. A nemzeti keresztény reneszánszon át kell esni az egyeseknek, hogy a szociális igazság szelleme hassa át a társadalmat. így lesz meg az új magyar élet, amelyet egységesen, mindent lenyűgözően kell akarnunk, hogy az elképzelések színes, de sokszor délibábos világa testet öltött valósággá legyen. Eszmei célkitűzéseket adtam elő. Erős a hitem, hogy ezek az eszmei célkitűzések helyeslésre találnak szűkebb értelemben vett politikai barátaim, párthíveim körén túl is. Meggyőződésem, hogy a nemzet nagy többsége ezeket a célkitűzéseket magáévá teszi és felsorakozik valóra váltásuk lehetővé tételére. Az a meggyőződés szilárdítja meg elhatározásomat, hogyha nem teremtődik meg az a békés atmoszféra, amely a célkitűzések sima megvalósításához szükséges, a harctól se riadjak vissza. Ez a nemzet élni, fejlődni, naggyá akar lenni. Ezeket a célkitűzéseket meg kell valósítani a gyakorlati politika mezején. De hadsereg is kell és ezt a sereget igyekszem egybegyűjteni egy országos mozgalom lobogója alá, amelynek jelszava, amelynek vezérlő csillaga a mi nagy akarásunk, magyar életet élni, új magyar életet az ősi rögön. Kibontom tehát a magyar élet mozgalmának lobogóját és felhívok minden magyart, a meglett hazafit éppúgy mint a lelkes ifjúságot, szegényt és gazdagot, a nemzet fiait és leányait egyaránt, hogy a nagy céljainkért és szebb jövőnkért vállalt harcban tömörüljünk e zászló alá és teremtsünk meg olyan keretet, amelyben jelenlegi politikai barátaim és támogatóim mellett új erők is helyet és teret kapnak a közös munkára. A mozgalom kovásza kell hogy legyen a magyar lelkiismeretnek, gerjesztője nagy elgondolásoknak, ébren tartója meg nem alkuvó akarásnak. Magában kell hordoznia az eszme magját, egyben kar is legyen, amely lenyúlik külvárosi utcáig, falusi házakig, szétszórt tanyákig és szervezeteivel behálózza a magyar Glóbuszt, számon tartván a magyar milliók minden gondját cs bánatát. Nem pártpolitikai vagy személyi célok szolgálatában áll, hanem azért van, hogy ennek a nemzetnek minden fia és leánya érezze, hogy a nemzet nem hagyja el, aminthogy ő sem hagyja el soha a nemzetét. Hordozója kell hogy legyen a nemzeti öntudatnak, tudatosítója a nemzeti célkitűzéseknek, ugyanakkor éber szemű őre a szociális állapotoknak. Nélkülözhetetlen szolgálója a szociális igazságnak és a népi egységnek, hatalmas tartóoszlopa ezzel a rendnek és fegyelemnek, mint a reformok a haladás legbiztosabb zálogának. Nem vezérkedni akarok az új lobogó alatt, magyar vezér csak egy van: Főméltóságú Kormányzó Urunk, hanem szolgálni a nemzetet abban a formában, amelyben szolgálni kell azon a poszton, ahol állok és ez a vezetés, ez az eszmei célkitűzés feladatának az ellátása. Amit most meghirdetek: nagy kiáltás sorakozóra, hogy az egységesen menetelő magyar erős legyen. Ezért hívok a lobogó alá minden jószándékú, becsületes magyar embert, aki velünk akar dolgozni a magyar életért, azokat is, akik politikai barátaim körén vagy pártkereteken kívül állottak. Ez a sorakozó egyben seregszemle is volt. Látni fogjuk, hogy kik azok, akikre a nemzet most következő sorsdöntő időszakában számítani tudunk, akik a magyar élet keskeny ösvényén, amely a tespedés posványa