Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

tek hasonló hitelkreációs műveletek, még nem kerültünk a veszélyzónába, de lényeges marge-unk már nincs. Ezeket azért bocsátom előre, hogy nagyobb nyomatékot adjak azon nézetemnek, hogy Magyarországon a szó régi, becsületes értelmében vett takarékosságnak igen nagy, mindenesetre lényegesen nagyobb szerepe van, mint a nyugati államokban. Újból hangoztatom tehát, hogy igénytelenségnek kell az egész vonalon érvényesülni és a felsőbb osztályoknak kell ebben elől járni. Nem szabad magunkat félrevezettetni hagyni a bulvár-sajtótól, amely a költekezésben látja a munkanélküliség problémájának megoldását, s nem szabad visszariadnunk a külső ismérvek alapján való adóztatástól sem, mert az adótöbblet mellett, amelyet elérünk, még azt a másodlagos hatást is produkálhatjuk, hogy az emberek akaratlanul kevesebbet költenek, és így több tőke halmozódik fel a produkció alátámasztására. Figyelnünk kell arra is, hogy a már képződött tőkék ne fektettessenek oly létesítményekbe, amelyek a társadalom egésze szempontjából nem, vagy csak kismértékben produktívek. Ez a veszélye például annak is, hogy az iparvállalatok keretében megy végbe a tőkegyűjtésünknek egy jelentős része, mely vállalatok azt saját üzemeiknek néha irracionális kibővítésére használják fel, amennyiben üzembővítéseket hajtanak végre és segédüzemeket állítanak fel, amikor ipari apparátusunk az illető cikkek előállításánál úgy sem tudja kihasználni teljes kapacitását. Ugyancsak ez a hátránya az építkezések túlhajtásának, amikor is nyilvánvaló, hogy az a tőke, amely építkezésekbe megy, sokkal okosabban cselekednék, ha például gyümölcshűtőházakat építő és kezelő társaság kötvényeit venné meg. Ez az egyik oka egyébként annak, amiért a fővárosi építkezések (főleg a befektetési célzatúak) kedvezményeinek további csökkentését vagyok bátor a kormány szíves figyelmébe ajánlani. A tőkeképzés előmozdítására és a képződő tőkék helyes felhasználására az államnak az eddiginél nagyobb gondot kellene fordítania. A tőkeképzés első előfeltétele a bizalom kérdése, ezért fontos egy egyenes és világos politikai iránynak a betartása, s ezért fontos a valutáris kérdés tekintetében is minden bizonytalanság és spekulációs ijedelem kiküszöbölése. A bizalmi tényező talán még fontosabb a betétképződés szempontjából, mint a kamatláb kérdése, bár ebben a tekintetben is tapasztalataink azt mutatják, hogy jelenlegi betéti kamatlábaink túlságosan alacsonyak. Véleményem szerint 1/2 százalékkal, vagy akár 1 százalékkal magasabb kamatláb sokkal egészségesebb, ha mellette tőkeképződés és hitelezés jön létre, mint egy alacsonyabb kamatláb mellett való ki nem elégítő tőkeellátás. Elő lehetne mozdítani a tőkeképződést és annak a tőkeszervezet centrális szerveiben, a bankokban való összegyülemlését egyrészt a betéteket terhelő különböző illetékeknek a mérséklésével, ami az állam részéről nagy áldozatot nem igényelne, másrészt a hitelszervezet önköltségeinek a csökkentésével, aminek az útja egyedül a bankapparátusnak lényeges egyszerüsíté30 Értékkülönbözet. 464