Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

biak félnek a nevetségességtől és azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy otthagyják a pártot és csatlakoznak Imrédyhez."

75 A nyilaspárton belüli ellentétek érlelődését 1941 első felében lassították a háborús fejlemények, a balkáni hadjárat, a német-szovjet háború kirobbanása, majd Magyarország hadbalépése Jugoszlávia ellen, és bekapcsolódása a keleti fronton dúló öldöklő küzdelembe. Ősszel azonban már a közelinek tűnő német győzelem igézetében sürgőssé vált a felkészülés a hitleri „új rendre". Roppant nagy tétről volt szó, mégpedig arról, hogy a várható magyarországi átalakulás során melyik szélsőjobboldali áramlat képviselői számíthatnak a Birodalom bizalmára és támogatására, kikben látnak Berlinben garanciát a fasizálódás olyan megvalósítására, amely biztosítja, hogy közben épségben marad az ország kormányozhatósága, és a gazdaság teljesítőképessége. A német vezetés a délkelet-európai fasiszta mozgalmakkal kapcsolatos politikájában frisskeletü következtetéseket vont le a romániai fejleményekből. 1941. január végén Ion Antonescu államvezető-miniszterelnök csak az országban állomásozó német csapatok támogatásával volt képes leverni a fasiszta Vasgárda lázongását. Nyilvánvalóvá vált, hogy a plebejus tömegekre támaszkodó radikális fasiszta mozgalmak hatalomközeiben előbb-utóbb kísérletet tesznek önálló igényeik érvényesítésérc, és ily módon német szemszögből is tűrhetetlen, kaotikus állapotokat idézhetnek elő. A berlini álláspont - amelyet ország-világ előtt nyilvánvalóvá tett a németek aktív szerepe a Vasgárda bukásában - a Szálasival elégedetlen belső ellenzéket, elsősorban a korábbi nemzetiszocialista párt vezetőit, Baky Lászlót, Pálffy Fidélt és Ruszkay Jenőt igazolta. A különböző német szervektől, a külügyminisztérium hírszerző részlegétől, a náci párt külpolitikai hivatalától, az SS Külföldi Biztonsági Szolgálatától (Ausland-SD) és más intézményektől érkezett személyes jelzések, üzenetek két alapvető kívánságot közvetítettek Szálasinak: adja fel a délkelet-európai átrendezés terveivel összeférhetetlen hungarizmust, és tegyen meg mindent rendszerváltás esetén az ország kormányzására felkészült és alkalmas imrédystákkal való együttműködés, sőt egyesülés érdekében. Baky - az SD állandó ügynöke - 1941 augusztusában, németországiútjáról visszatérve egy gyűlésen kijelentette: „... Az NSDAP és a német birodalom mértékadó személyiségei hangsúlyozták neki a nyilaskeresztesek és az Imrédy-csoport fúziójának szükséges voltát".

76 Wilhelm Höttl, az Ausland-SD délkelet-európai megbízottja személyesen közölte Budapesten Bakyval Heinrich Himmlernek, az SS Birodalmi Vezetőjének határozott utasítását: nem kívánja a Szálasi-pártot hatalomra juttatni, lépjenek ki a Nyilaskeresztes Pártból, alakítsák újjá a Magyar Nemzetiszocialista Pártot, és szövetkezzenek a Magyar Megújulás Pártjával.

77 Emst Rademacher, a német külügyminisztérium munkatársa pedig emlékeztet75 Saly Dezső: Szigorúan bizalmas. Fekete könyv 1939-1944. Budapest, 1945, Anonymus. 79. p. 76 Margit Szöllösi-Janze: Die Pfeilkreuzlerbcwegung in Ungarn. München, 1989, R. Oldenburg Verlag. 173. p. 77 Az EndreMolnár Judit. Budapest, 1994, Cserépfalvi kiadása. 349. p. 77 Az Endrc-Baky-Jaross per. Sajtó alá rendezte, szerkesztette és a jegyzeteket írta Karsai László és