Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

lis közelmúlttal, és sokan nem tépik ki magukat a zsidó szabadkőműves szellem tit­kon ma is itt tenyésző hínárjából, addig nem lesz új világ." 58 1944. április 7-én a Nemzetőr 14. száma a következő beszédét közli: „Amíg meg­érik a nagy ellencsapás ideje, s a végső döntő csatát ki lehet vívni a szovjettel szem­ben, szükség lehet arra, hogy az időnyerést szolgáló védekező harcban nagyobb erők­kel mi is részt vegyünk. Akit hívnak, menjen, mert a hazánk ezeréves jövőjéért harcolunk. Magyar földön uszító ellenséges hadsereg nem szabad hogy végigdúljon. De megyünk akkor is, ha nem Észak vagy Kelet felé, hanem Dél felé kell mennünk, mert aki a bolsevizmust segíti, az végeredményben ugyanazt a pusztítást hozza, mint maga a bolsevizmus. A bolsevizmus szövetségeseivel éppúgy harcba kell szállni, mint a bolsevizmussal." 1944. április 9-én az Új Magyarság 80. száma közli vádlott „Együtt" című vezér­cikkét. Ebből a cikkből idézetek: Harcolnunk kell és dolgoznunk. Jól harcolnunk és sokat eredményesen dolgoznunk. Hit, akarat és tehetség kell a vezetőkben, meggyő­ződés, szívósság és hozzáértés minden dolgozóban ... Meggyőződésünk, hogy Ma­gyarország útja valóban új irányba lendül. Akik ezt az irányt vártuk, 590 reméltük, munkáltuk, nem merenghetünk el azon, hogy a változás miképpen jött létre, mit hozott elégtételben, elismerésben, pozíció­ban egyiknek vagy másiknak: az új irány eredményességéért egyformán felelősek va­gyunk. Az elsőbíróság által egyébként helyesen megállapított tényállásnak megfelelően vádlottnak a beszédeiben és írásaiban megmutatkozott állandó jellegű folyamatos és huzamos időn át tartó tevékenysége igen alkalmas volt, hogy az országot a háború fo­kozottabb mértékben való folytatása érdekében közfelfogásra való hatás útján jelen­tős mértékben befolyásolja és káros irányba terelje. A vádlott bűnösségének megálla­pításánál mégis, szemben a vádirattal és az elsőbírói ítéletben való utalással, az Országos Tanács mellőzendőnek látja vádlott felelősségének megállapítását azokért a cikkekért, amelyek nem vádlottól, hanem a vádlott szellemi irányítása alatt álló la­pokban más szerzőktől származnak. A háborús bűnösség ugyanis nem egy bizonyos fokozatos felelősség, mint amilyen a sajtójogi felelősség, különben is erőltetett dolog a jelen esetben vádlott bűnösségét mások által írt művek, cikkek alapján kimutatni akarni, amikor tömegével állanak rendelkezésre vádlott beszédei és saját neve alatt megjelent cikkei, melyek mindenike kézzelfogható bizonyítéka a háborús propagan­dában betöltött bűnös szerepének. IV. Helyesen állapította meg az elsőbíróság vádlott bűnösségét az Nr. 15. §. 1. pontja alá eső cselekményekben is. Amint azt az Országos Tanács a fentebb az I. fejezetben már Magyarság, 1940. november 6. 3. p. A bíróság kiemelése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom