Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

annak függvényévé vált. És így azután egészen vitathatatlanná válik, hogy a paktumból folyt az is, hogy amikor még később Németország nem barátsági szerződést kötött, hanem a fennálló barátsági szerződés ellenére megtámadta Oroszországot, Magyarország is ugyanazt cselekedte. A kéthatalmi bécsi döntésnek a későbbi eseményekkel összefüggést jelentő mivoltát illetőleg elég rámutatni arra, hogy ettől kezdve a közhangulatot hivatalos és nem hivatalos helyről úgy alakították, hogy Magyarország a tengelyhatalmaknak köszönheti, hogy bizonyos területeket visszakapott, tehát a hála és a józan érdekünk is odaköt bennünket, annál is inkább, mert onnan remélhetjük, hogy még további területeket kapunk vissza. De az akkori vezérkari főnök, Werth Henrik az X/4 alatt csatolt, 1940. évi április hó 16-án kelt emlékiratában az első bécsi döntésre hivatkozással sürgette az országnak a háborúba való beavatkozását. b./ A III. 1. c. pontban foglaltakra elég csupán utalni ahhoz, [sic!] miszerint megállapítható legyen, hogy vádlott nem egészen három hónapos működésével elősegítette - ha nem is kimagasló jelentőséggel - Magyarországnak a háborúba mind fokozottabb mértékben történt belesodródását. Nem az ő akaratán, „jó szándékán" és tudásán múlott, hogy Veesenmayer Edmundnak hozzáfűzött reményét teljes egészében nem válthatta valóra, hanem a szövetséges hatalmak minden ipari, kereskedelmi, és szállítási tevékenysége erősen korlátozó légi bombázásain. O mindent megtett a maga részéről, hogy a németeket, s annak gaz, támadó háborúját az ország gazdasági erejével akkor is szolgálja, mikor már minden józan gondolkozású, hazája sorsáért igazán aggódó magyar tudta, hogy a háború elveszett. Tudta Imrédy Béla vádlott is. És mégis úgy látszik - valami sátáni sugallat hatása alatt nemzete utolsó erőtartalékait is kész volt feláldozni. E célból tartott megbeszéléseket a négy gazdasági szakminiszterrel, s e célból igyekezett összehangolni azok működését. Az adott helyzetnek megfelelő eredményeket ért is el. Az sem rajta múlott, hogy csak augusztus 8-ig állhatott a „szent cél" szolgálatában, hanem azon, hogy amikor az egyik kérdésben, a csepeli Weiss Manfréd-ügyben szembe mert helyezkedni német pártfogóival (Veesenmayer a nyomozás során, amit a tárgyaláson is fenntartott, azt vallotta róla: „többszörös sürgetéseimre sikerült őt gazdasági miniszterré kineveztetnem") - zsidó származására utalással (amit azonban akkor is nagyon jól tudtak, amikor az együttműködést megkezdték vele) elejtették. 2.1 A népbíróság a III. 2. a. b. c. d. fejezetekben leírt tényállásban hiánytalanul ismerte fel az idézett törvényerejű rendelet 11. § 4. pontjába ütköző, s ennek I. tétele szerint minősülő egy rendbeli folytatólagosan elkövetett háborús bűntettnek valamennyi kritériumát. Vádlottnak ugyanis, a Magyar Megújulás Pártjával, a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetséggel és a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetséggel kapcsolatos