Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

párttag állt, aki vádlottól mint pártvezetőtől kért és kapott némelykor utasításokat a lap irányvonalát illetően. A párt a lapokat tagjainak hivatalból megküldötte. Azok, akik havi 60 fillér tagdíjat fizettek, megkapták a „Nemzetőr"-t, azok részére pedig, akik havi 2 P tagsági díjat vállaltak magukra, az „Egyedül Vagyunk"-t küldték meg. A „Magyar Futár"-t az ugyancsak párttag Rajniss Ferenc szerkesztette, és maga írta abba a heti krónikákat, melyek politikai színezetet adtak ennek az egyébként képes hetilapnak. A vádlott és a lapok közti szellemi kapcsolat tehát nyilvánvaló. És miután az ő szellemi megnyilatkozásait propagálták, s az ő pártjának szolgálatában álltak azáltal, hogy annak programját és az eseményekről való felfogását a nagy nyilvánosság elé vitték, nem lehet kétséges, hogy vádlott is felelős ama eredményért, amelyet ezek a lapok a háború tovább folytatása érdekében uszító cikkeiből az olvasók táborában elértek, és azért a közhangulatért, amelyet a vádlott és pártja eszméinek, németbarátságának és a győzelemig való kitartásnak hirdetésével kialakítottak. 4./ a./ Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. évi április hó 8-án terjesztette a Képviselőház elé a „társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról" szóló törvényjavaslatot, vagyis az I. zsidótörvényjavaslatát. A javaslatot a Képviselőház május 13-án, a Felsőház pedig május 24-én szavazta meg. A „zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozására" vonatkozó törvényjavaslatot (a II. zsidótörvényjavaslatát) vádlott nyújtotta be, mint akkori magyar miniszterelnök közvetlenül 1938. év karácsonya előtt. A javaslat a végleges szövegét a Képviselőház 1939. évi május 3-án, a Felsőház pedig május 4-én fogadta el. A Magyar Törvénytárba - a nemzet örök szégyenére - a jogfosztó első zsidótörvény 1938:XV. tc. alatt, s a még erősebb jogfosztást tartalmazó második zsidótörvény 1939:1V. tc. alatt iktattatott be. Ezeknek a törvényeknek rendelkezései közismertek: mindenki által tudott dolog, hogy a magyar állampolgárok egy részének súlyos sérelmét jelentették a vagyon, valamint a magán és közszereplés terén; az első törvény 20%-ra korlátozta az ipari, kereskedelmi vállalatok, pénzintézetek, sajtóorgánumok, színházak és filmvállalatok értelmiségi munkakörében alkalmazott zsidók számát. A második törvény ennél lényegesen súlyosabb, kimondja, hogy: honosítás, házasságkötés, vagy törvényesítés által zsidó magyar állampolgárságot nem szerezhet, zsidónak - a mindenkire vonatkozó általános feltételeken felül - csak bizonyos további adottságok mellett van országgyűlési stb. választójoga; tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként zsidó nem léphet az állam stb. szolgálatába, zsidót közjegyzőnek, hites tolmácsnak stb. kinevezni nem lehet; egyetemnek, főiskolának első évfolyamára, valamint ügyvédi, mérnöki, orvosi, sajtó stb. kamarába zsidót csak bizonyos arányban lehet felvenni, zsidó nem lehet időszaki lap felelős szerkesztője, kiadója, főszerkesztője, színház igazgatója,