Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
I. FEJEZET BEVEZETÉS
A nyilasok Imrédy híveiben gyáva puhányokat, megalkuvó „polgárokat" láttak, míg ők Szálasi követőit „felforgatóknak", oktondi fanatikusoknak tekintették. A Magyar Megújulás Pártja belpolitikai súlya nem is annyira a pártszervezeteken, mint inkább társadalmi kapcsolatain nyugodott, amelyek főleg Imrédy nevéhez és tekintélyéhez fűződtek. Az egyik legfontosabb vetület az átállítás első számú haszonélvezőjének, az új keresztény nagypolgárságnak pozitív viszonya volt az MMP vezetőjéhez. E réteg véleményét jellemzően tolmácsolta Palojtay Gyula, a MAORT igazgatóhelyettese, hangsúlyozván, hogy „...a nyilaskeresztes párt célkitűzései és programja tagadhatatlanul helyes, azonban a párt többsége csőcselék és vezetője őrült. Ezért, hogy Imrédy szavaival éljek, a csőcselék megsemmisítése azzal érhető el, ha az ő elveit hirdetjük". 55 A nyilasok több ízben is panaszkodtak, hogy azok, akiknek éppen az ő segítségükkel sikerült előnyös gazdasági pozíciót kiharcolni zsidó vetélytársaik rovására, később cserbenhagyták a pártot, és az „előkelőbb" Imrédyhez csatlakoztak, így emlegették Bokor Ervint, a CreditAnstalt Bankverein igazgatóját, Szentirmay Félixet, számos vállalat vezérigazgatóját, és mindenekelőtt Becsey Vilmost, a trösztvezérré emelkedett iparmágnást. Szentirmaynak jelentős szerepe volt Imrédy és a németek közötti kapcsolatok kiépítésében, míg Becsey a párt finanszírozásában töltött be kulcsszerepet. Imrédy és köre kiváló kapcsolatokkal rendelkezett az államapparátusban, többek között a gazdasági élet állami irányításának vezető pozícióiban, így a Külkereskedelmi Hivatalban, a Kereskedelmi és Iparkamarában. Alig volt az állami életnek olyan területe, ahol az imrédysták ne rendelkeztek volna olyan őrszemekkel „... akik érdekeiket hivatali működésükben is észrevétlenül képviselik ...". A sokágú hivatali összeköttetésekről tanúskodik az Imrédyhez intézett protekciós levelek áradata. Minden korabeli politkus hagyatékában tömegével találhatunk ilyeneket, de meglepő, hogy Imrédy, ellenzéki vezér létére is protekcióképes volt a Belügyminisztériumban éppen úgy, mint a Városházán, a Földművelésügyi Minisztériumban, a Pénzintézeti Központban vagy akár a MÁV vezérigazgatóságán. Jellemző e tekintetben kérelme Jarosshoz és Inczéhez, miszerint forduljanak megfelelő formában a pártszervezetekhez, hogy ne halmozzák el oly sok közbenjárási üggyel, „... mert ez már a tekintélyét is veszélyezteti". 56 A kulturális élet és a közvéleményformálás legfontosabb területein is jelentős befolyása volt az Imrédy-pártnak. A sajtókamara élén Kolosváry-Borcsa Mihály állott, a Magyar Filmirodát Tőrey-Taubinger Zoltán, szintén Imrédy híve vezette. A Rádió igazgatója Imrédy sógora, Nelky Jenő volt, így érthető, hogy az MMP megalakulásakor a rádió közölte a kormánypártból kilépett képviselők névsorát, a pártvezér beszédét és programpontjait, bár általában nem tekintette feladatának az ellenzéki pártok népszerűsítését. Közismert volt Imrédy baráti kapcsolata a keresztény színészek elitjével, így Kiss Ferenccel és Páger Antallal, „... s rajtuk keresztül szava volt a MOL K 149. Belügyminisztérium. Réservait iratok. B.M. VII. res. 1942-4-6124. MOL P 1350. Magyar Megújulás Pártja, 2. csomó.