Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Mindenki láthatta, hogy a nemzeti szocializmus, amelyet ott mindenkire rákény­szerítettek, Európában menthetetlenül háborúra vezet. Nem lehet az, hogy Imrédy Béla, aki a Nemzeti Bank elnöke volt, aki állandóan figyelte és tudta, mi történik a vi­lágban, ne tudott volna a német fegyverkezésről. Lehetetlen, hogy ne tudta volna, hogy 90 milliárd márkát adott ki a Német Birodalom négy év alatt a maga fegyverke­zésére. Ehhalálra ítélték a német népet azért, hogy ágyúk és tankok legyenek. Lehe­lellen, ne tudta volna, hogy az ágyúk, amelyeket kiöntötték, előbb vagy utóbb eldör­dülnek. Nem volt még fegyverkezés a világon, amely előbb vagy utóbb ne vezetett volna háborúra. De ha kétsége lett volna a vádlottnak e tekintetben, meg kellett volna hallgatnia a kultúrvilág minden egyes vezetőjét. Meg kellett volna hallgatni Wa­shingtonon, Párizson keresztül egészen Moszkváig minden felelős államférfi hangját, amely nem merült ki egyébben, mint abban, hogy óva intették a világot attól, hogy hi­telt adjon ennek az aljas propagandának. Amikor a végső szakadék szélére került Eu­rópa, Imrédy Béla 1938 őszén kiállóit, és csodálatos forradalmat hirdetett. Tudjuk jól, milyen csodálatos forradalmat. 1933-ban Németországban megtanultuk, mi ez a forradalom. Ha nem tör ki a forradalom, felgyújtjuk a Reichstagot, hogy legyen for­radalom. Ezzel lehetett Németországban forradalmat csinálni. Ezt a forradalmat hir­dette meg Imrédy Béla. De nem csak a magyar országgyűlést gyújtotta fel, hanem az országot, annak legkisebb viskóját, legszegényebb kunyhóját is. Ez volt a csodálatos forradalom, amelyet Imrédy Béla hirdetett. Ha nem tudta volna, hogy a németekfegy­verkeznek, tudnia kellett volna azt, hogy a diktatúra háborúra vezet. Nem volt a törté­nelemben példa arra, hogy a diktatúra ne vezetett volna háborúra. A diktatúra hazug­ságokat ígér a népnek, s amikor ez kiderül, nem tud önként lemondani a hatalomról, és önmaga természetéből kifolyólag háborúba sodorja az országát, mert csak ezzel tudja a maga hatalmát biztosítani. Itt két lehetőség állfenn: Imrédy Béla vagy tudta ezt, vagy nem. Ha tudta, akkor tu­datosan vezette az országot a háborúba, ha nem tudta, akkor bűne még súlyosabb, mert tudatlanul, tájékozatlanul, műveletlenül, a dolgok ismerete nélkül követelt ma­gának vezető szerepet, diktatórikus szerepet egy országban, ahol millió és millió em­ber sorsa felett kellett intézkednie. Tekintetes népbíróság! Sulyok Dezső ügyésztársam már jogilag megfogalmazta a vádat. Aminek előadására én megbízást kaptam, a kodifikálatlan vád előadása. Köz­szellemet teremtelt ebben az országban, és két nemzedék munkája nem lesz elegendő arra, hogy dezinftciálja a nemzetet attól, ami Imrédy Bélától indult ki, és amit ő veze­tett tudatosan. Amikor a nemzet megmozdulása arra kényszerítette, hogy a kormány­ban helyét elhagyja, átállt a szélsőjobboldalra, és elkövette az első árulást. Beállt a selejtesek sorába, és ezzel szalonképessé tette a nácizmust, amelyet eddig nálunk a Kovarczok, a Rajniss Ferencek és hasonló csirkefogók képviseltek. Imrédy Béla volt az első úgynevezett úriember, aki beállt közéjük, és ezzel megnyitotta a zsilipet, és utat mutatott annak a magyar középosztálynak, amely hónapokon keresztül esküdött az őpolitikájára. Népi jelszavakat hirdetett, de nem tudott mást nyújtani, mint lazítást, uszítást, fel­szabadította a mohóságot, a kapzsiságot, a haszonlesést és odadobott ennek prédául

Next

/
Oldalképek
Tartalom