Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
Meg akartuk szüntetni azt a sajtót, amely morális szempontból kártékonynak látszott a mi felfogásunk szerint, azt a sajtót, amely állandóan a családi élet tisztaságába ütköző módon tárgyalt magánügyeket, amelyek egyáltalán nem tartoztak a nagyközönség elé, és így kétségkívül előfordult, hogy igen élesen beleütköztek a nyomtatott betűk moráljába. Tennészetesen tökéletes munkát emberileg nem lehet végezni, még relatíve tökéleteset sem. Ha az a munka, amelyet én ezen a téren végeztem, vádlott felfogásának nem felelt volna meg, legalábbis nagy vonalaiban, akkor nem lehettem volna a sajtóosztály vezetője. SULYOK DEZSŐ NÉPÜGYÉSZ: Ebben az időben alakultát a magyar sajtó teljesen antiszemitává. Ez volt a kormány szándéka? KOLOSVÁRY-BORCSA: A magyar sajtó nem alakult ebben az időben teljesen jobboldalivá és antiszemitává, mert hiszen az úgynevezett liberális hetilapok kivétel nélkül megmaradtak, nem kevésbé a többi időszaki sajtótermékek is, amelyek között nagy százalékú volt olyan, amelyet - közhasználati szóval - baloldalinak kell minősíteni. Egyébként a kormány irányát nemcsak a baloldali lapok nem vették át, hanem a Központi Sajtó vállalat 471 lapjai sem, és teljesen szemben állott a kormánnyal a Hungarista Mozgalom napilapja, a Magyarság, amelyet éppen az Imrédy-kormány alatt az én javaslatomra a kormány be is tiltott három hónapra. A kormány világnézeti felfogását leghívebben a Stádium lapjai fejezték ki, ezek voltak a Függetlenség, az Esti Újság, talán a Budapesti Hírlap és az Új Magyarság. Politikai ügyész kérdésére: A Függetlenség felelős és főszerkesztője 1937 májusától voltam. A vádlott, akivel jó ismeretségi kapcsolatban állottam, mint sajtószakembert hívott meg a sajtó főnökségre. O tudta azt, hogy én Gömbös Gyula közvetlen híveihez tartozom politikailag is. A Függetlenséget 1937-ig Hubay Kálmán szerkesztette. Ezekben az esztendőkben inkább a nagyközönség számára készült napilap volt, és az antiszemita hang egyáltalán nem volt olyan élesnek tekinthető, mint más sajtóorgánumokban, például az Új Magyarságban. Ez kétségtelen, hogy ahhoz a magyar közhangulathoz, amely 1938-ban az Anschlusst megelőző időben zsidó vonatkozásban kialakult, a Függetlenség és az Új Magyarság is hozzájárult, és kifejezője volt annak a hangulatnak, amely akkor Magyarországon volt. A Színházi Élet betiltásánál morális szempontok vezettek, és a Színházi Magazinnal szemben betiltottuk a Magazin című lapot. Igen széles körben az az óhaj hangzott cl, hogy egy színházi szaklapra mégis csak szükség volna Magyarországon, ezért tulajdonképpen nem egy, hanem két színházi lap engedélyezése történt. Az egyiket 1 A római katolikus egyház égisze alatt működő lapkiadó, bővebben lásd Gergely: i. m. 259. p.
