Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

vette. Hivatalosan ugyan nem szereztem tudomást, mert e kérdés a belügyminisztérium hatáskörébe tartozott, de hallottam, hogy ennek a vagyonnak jelentékeny részét a németek kivitték az országból. Úgy tudom, hogy ezekből származó prémek és szőnyegek és egyebek Kőhidán lettek volna. A minisztertanács erről nem tárgyalt. Vádlott kérdésére: Nem tudok arról, hogy a vádlott gazdasági minisztersége alatt a magyar-német gazdasági kapcsolatoknak már folyamatban levő menete változást szenvedett volna. Én is Sopronban tartózkodtam, és tudom, hogy a vádlott október 15-e után nem játszott szerepet a magyar Nemzeti Szövetséggel kapcsolatban. Arra már nem emlékszem, hogy a disszidencia után vádlott miniszterelnökségről való lemondásának el nem fogadása milyen okokra, kinek az érvelésére vezethető vissza. Az általános szóbeszéd tárgya volt, hogy a vádlott a Berlin-Kiel-i út alkalmával megbukott odakinn. Tanács vezető bírónak a Bp. 305. § 3. bekezdésében foglalt felhívására a vádlott a tanú vallomására észrevételt nem tesz. A népbíróság indítvány hiányában a Bp. 311. § 2. bekezdése alapján a tanú megesketését mellőzi. Belép dr. Kolosváry-Borcsa Mihály, 50 éves, kolozsvári születésű, utoljára Budapesten és Kőszegen, majd Tirolban lakott, jelenleg háborús bűntett miatt előzetes letartóztatásban van, nős, újságíró, címzetes államtitkár, érdektelen tanú, aki a Bp. 208. és 210. §-ának 2. bekezdésében foglalt törvényes figyelmeztetés után az alábbiakban tesz vallomást: KOLOSVÁRY-BORCSA: Én a vádlottat régebbről ismertem, és felfogásunk egyező volt. Egy alkalommal a sajtókamara megalakulásának előkészítése kérdésében felkerestem őt, ekkor egyéb sajtókérdés is szóba jött köztünk. Akkor a vádlott felszólított, hogy vállaljam el a sajtókamara előkészítését. Ez a beszélgetés 1938. szeptember 13-án történt. Ekkor lettem én a vádlott sajtófőnöke. A miniszterelnökségi sajtóosztályhoz a Függetlenség című napilap felelős és főszerkesztői székéből kerültem. A sajtófőnöknek akkoriban az volt a feladata, hogy a kormány szándékairól és cselekedeteiről informálja és lehetőleg a kormány intencióinak megfelelően irányítsa a sajtót. A második zsidótörvény meghozatalára azért volt szükség, mert az első zsidótörvény nem rendezte a problémát kielégítően és rendszeresen, úgyhogy szükségesnek látszott a zsidótörvénynek egy szervesebb átalakítása, amely végre a problémát nyugvópontra juttatja. Dr. Hegyháti István népbíró kérdésére: Vádlottnak a háború kimenetelét illetőleg körülbelül ugyanaz volt a véleménye, mint az enyém, azokban az esztendőkben, amikor a kezdeti nagy sikerek voltak, természetesen sokkal több reménnyel lehetett a végkifejlődés elé tekinteni, később körülbelül 1944-ben, ha nagyobb eredményű győzelemre már nem is számíthattunk, de