Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

közös ügy mellett nem elég egyértelmű. Kifejezte azt is, hogy a magyar gazdasági és katonai erőket csak töredékesen vetették be a háborúba. Precíz számokat nem mondott, de általánosságban véve közölte azt a tényt, hogy jelentősebb élelmiszertartalékok állanak rendelkezésre, amivel a Német Birodalmat meg lehetne segíteni. Ezt, amint már jeleztem, nem egzakt formában mondotta, de köztudomású volt, hogy Magyarország még olyan élelmiszerekkel rendelkezik, amelyek jól jönnének a Német Birodalomnak. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Amikor Ön ezek után a tavaszi megbeszélések után visszament Németországba, a vádlott személyét megbízhatónak jelentette német szempontból? VEESENMAYER: Akkor a tavaszi beszélgetések után Németországba visszamentem, a vádlottra vonatkozóan nagyon pozitív jelentést adtam le a német kormánynál. Az volt az érzésem, hogy a vádlott a német ügy barátja, aki a Magyarország és Németország közötti együttműködésben Magyarország részére is előnyt lát. Egyébként a megismerkedésünket én kezdeményeztem. Informálva voltam ugyanis a magyar eseményekről és belpolitikai viszonyokról, tudtam a vádlottról már akkor, amikor miniszterelnök volt, hogy ő pozitíve német beállítottságú politikus. Mivel én Németországban is, magában a német Külügyi Hivatalban is érdeklődtem a vádlott személye iránt, szükségesnek tartottam a személyes megismerkedést, mert szerintem az információk kontrolljának legjobb módja az, ha az ember megismerkedik és saját impresszióira alapít. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Beszélt-e Ön a vádlottal 1943 őszén a katonai helyzetről? Kifejezte-e aggodalmát a vádlott a katonai helyzetet illetően, és Ön igyekezett őt megnyugtatni? VEESENMAYER: 1943 őszén beszélgettünk a vádlottal a katonai helyzetről. A hadi helyzet német szemszögből az elmúlt félév alatt lényegesen rosszabbodott, és ezért Imrédy megkérdezte tőlem, hogy Németországban hogyan ítélik meg a helyzetet. Nem tagadtam, hogy a nehézségek nőttek, de egyben igyekeztem őt megnyugtatni. Úgy gondolom, hogyha százszázalékosan nem is, de nagyrészt sikerült a vádlottat megnyugtatnom. Ezeken az őszi megbeszéléseken - ugyanis egész biztosan többször is találkoztunk, de már nem emlékszem, hogy a Szentirmay-vacsora előtt vagy után a Kállay-kormány csak röviden került szóba, ismét az általános szempontokról volt szó, a magyar viszonyokról szóló összes jelenségekről, amelyek minket német szempontból érdekeltek. Ezeken a megbeszéléseken - így a Szentirmay-vacsorán is, amelyen engem Otto Braun közreműködésével összehoztak a nemzeti ellenzékhez tartozó személyiségekkel - a vádlott általában tartózkodó volt és saját magáról keveset beszélt, mégis kialakult bennem az a meggyőződés, hogy Imrédyben olyan személyt találnánk német szempontból, akivel való együttműködés komolyabb eredményekre vezethetne. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ a tanú elé tárja a népügyészség előtt tett vallomásának azt a részét, amely szerint „megbeszéléseink során éreztette a vádlott, hogy magát alkal-