Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

mányzónál lefolyt audiencia világossá tette előttem, hogy a kormányzó tisztára az akkori miniszterelnök terrorja alatt állt. Bizonyosan tudom, hogy a kormányzó a vádlott második kinevezése előtt el volt szánva arra, hogy őt nem nevezi ki újból. Akkor felvonultatták egyfelől az utcát, ami utcai botrányok rendezésével és ellenzéki politikusok fenyegetésével úgy tüntette fel a helyzetet, mintha forrongás közepébe került volna az ország. Másfelől pedig Keresztes-Fischer Ferenc és gróf Teleki Pál azzal az indoklással - amint a kormányzó maga nekem elmondotta - hogy Imrédy ki nem nevezése egyet jelentene egy szélsőjobboldali forradalom kitörésével, Imrédyt ajánlották, hogy újra nevezze ki a kormányzó. Az út, hogy a kormányzót fel lehessen szabadítani ez alól a nyomás alól, egyetlen egy volt: megadni neki a lehetőséget, hogy Imrédyt felmentse a miniszterelnökségtől. Erre pedig csak egy mód volt: ha a kormányzó előtt beigazolható az a tény, hogy a vádlott családi származása ugyanazon hibákban szenved, amelyeket a törvény az állampolgárok nagy tömegénél igen súlyos konzekvenciákkal büntet. Azok az okmányok, amelyek vádlott családjának zsidó kapcsolatait igazolták, rendelkezésemre állottak. Ezeket Bethlen István útján eljuttattam a kormányzóhoz azzal a kéréssel, hogy botrányt nem akarok csinálni, csak egy kívánságom van, hogy az ország érdekében mentse fel a volt miniszterelnököt. Ezután gróf Teleki Pált nevezte ki a kormányzó miniszterelnökké. Sajnos ő gyenge volt abban a kérdésben, hogy a rendet az egész vonalon helyreállítsa és magából a kormányból is kiküszöbölje a szélsőjobboldali elemeket. Az ekkor kiírt választások tekintetében Teleki igen széles pouvoirt adott a vádlottnak úgy, hogy a választások lezajlása után, amikor is kb. 50 szélsőjobboldali képviselő került be a házba, a velük szemben álló kormánypárt is a maga nagy többségében át volt hatva azoktól az eszméktől, amelyeket a vádlott képviselt. A vádlott részére két út állott követhetőnek: vagy maga mögé állítja a vele lelkileg teljesen azonos gondolkozású kormánypártot és újra megkapja a kormányhatalmat, vagy pedig összefog a szélsőjobboldallal, s az utca és a német segítséggel próbálja megszerezni a politikai hatalmat. Az első út nem volt járható, mert a kormányzó elhatározott szándéka volt, hogy Imrédy[t] nem nevezi ki miniszterelnöknek. Maradt a másik út. Tudtam, hogy Imrédy családi származásánál fogva bármelyik pillanatban tönkretehető a németek által erkölcsileg. Szerintem ugyan a származása miatt valakit nem lehet tönkretenni, de annak a politikának a beállításában, amelyet a vádlott a faji teória következtében képviselt, igen. Amikor a vádlott az egységes pártot nem tudta megnyerni, ellenzékbe vonult és kapcsolatot keresett a szélsőjobboldallal. Éreztette hatását abban, hogy ettől az időtől kezdve Imrédy kénytelen volt a legszélsőbb német politikát követni, mert amelyik pillanatban a németek részéről gyanú támadt volna, a németeknek azonnal módjukban lett volna az eredeti okiratok produkálásával az ő egész pozícióját tönkre tenni. Emlékszem arra, jelentek meg hírek nagyon óvatosan szövegezve, hogy ez az egész zsidó származás tulajdonképp hamis bizonyítványok alapján lett feltálalva. A későbbi eseményekből kiderült, hogy az én aggályom teljesen indokolt volt, mert amikor később a Sztójay-kormányban Imrédy