Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

A népbíróság tanú megesketését indítvány hiányában a Bp. 311. § 2. bekezdése értelmében mellőzte. Belép dr. Kelemen Koméi, 60. éves, budapesti születésű és (VIII., József-kőrút 10. sz.) lakos, róm. kat. vallású, nős, gyakorló ügyvéd foglalkozású, érdektelen tanú, aki a Bp. 210. §-nak 2. bekezdésében foglalt törvényes figyelmeztetés után az alábbiakat vallja: KELEMEN: Darányi Kálmán miniszterelnökségének utolsó napjaiban közölte velem, hogy az egyik kormányzói kihallgatáson a kormányzó értésére adta: nincs vele megelégedve, mert a szélsőjobboldal felé nem lép fel kellő eréllyel. Darányi közölte azután a kormányzóval, hogy a burkoltan tett célzást rögtön elértette, s hogy ezek után nem kíván tovább miniszterelnök maradni. A kormányzó azután egy másik kihallgatáson - mint ahogy szokás - kérte őt, hogy ajánljon maga helyett utódot. Akkor már tudta Darányi, hogy Bethlen István a kormányzónál Imrédy Bélát ajánlotta utódjául, s így ő a maga részéről is közölte a kormányzóval: legmegfelelőbbnek tartaná a miniszterelnöki szék betöltésére a jelen viszonyok mellett vádlottat, mert a kormányzó kívánságának eleget tudna tenni, a szélsőjobboldal felé erélyesebb gesztust mutatna, mint ő. A kormányzó közölte vele, hogy Bethlen István is vádlottat ajánlotta, tehát neki is az a választottja. Mikor a fentieket nekem Darányi Kálmán előadta, kitért arra is, hogy a kormánypártnak szélsőjobboldali szárnya nem hajlandó vádlottat elfogadni. Mivel ezek számbelileg többségben voltak, arra kért engem, próbáljak velük tárgyalni abban az irányban, hogy vádlott a mai viszonyok között a legalkalmasabb ember a miniszterelnökségre, s cáfoljam meg azt, hogy liberális és a németek ellensége. Tárgyalásaim nem vezettek eredményre, mert ez a jobboldali csoport állandóan azt hangoztatta, hogy vádlott bankfiú, s bizonyos terhes kapcsolatai vannak főleg a zsidó származású bankárokkal. Kifejtették, hogy vádlott nem az agrár érdekeket, hanem a bankérdekeket fogja képviselni, ami az ő álláspontjuknak nem felelt meg. Kifogás tárgyává tették azt is, ami a kormányzónál a vádlott mellett szólt, hogy ti. angol összeköttetései vannak és az angol orientáció híve. Vádlott kinevezése azonban megtörtént, s nem kellett sok időnek eltelnie, hogy azok akik a legjobban ellene voltak vádlottnak, leginkább a közelségébe férkőzzenek. Ez folyton fokozódott, úgyhogy szeptemberben már azt tapasztaltuk, vádlott teljesen a szélsőjobboldali elemekkel tart, legalábbis a látszat ez volt. Külön folytatott velük a miniszterelnökségen és más helyeken tárgyalásokat, amelyekbe bennünket nem vontak be és általában azt láttuk, hogy a szélsőjobb felé kanyarodik. Sok tünet arra mutatott, hogy vádlott az egypártrendszer híve. Az a „mozgalom", amelyet elkezdett, a beszédei is mind arra mutattak, hogy nem helyez súlyt a Nemzeti Egység Pártjára. Megtörtént az, hogy a pártban ott voltunk, láttuk a miniszterelnököt, aki megjelent pár percre, azonban nemsokára eltávozott azzal, hogy nem ér rá, s ugyanakkor elment a „harmincnyolcasok" vacsorájára anélkül, hogy ezt velü[n]k közölte volna, és ott olyan beszédet mondott a pártról, melyben nem a legelőnyösebben