Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Tanácsvezető bírónak a Bp. 317. §-ában írt felhívása után vádlott és védője kijelentik, hogy az új vádra tekintettel a tárgyalás elnapolását nem kívánják. Védő az új váddal kapcsolatos észrevételeit a későbbiek során kívánja megtenni. Tanácsvezető bírónak az új váddal kapcsolatban vádlotthoz intézett kérdésére: IMRÉDY: Az új vád tekintetében hivatkozom az általam eddig mondottakra és észrevételeimet a továbbiak során fogom előterjeszteni. Belép Sztójay Döme, 62 éves, verseci születésű, budapesti lakos, nős, róm. kat. vallású, nyugalmazott miniszterelnök és altábornagy foglalkozású, jelenleg háborús bűntett miatt a budapesti népügyészség fogházában előzetes letartóztatásban levő, érdektelen tanú, aki a Bp. 208. és 210. §-ának2. bekezdésében foglalt törvényes figyelmeztetés után az alábbiakban tesz vallomást. SZTÓJAY: 1935. december végén küldött ki a Gömbös-kormány Berlinbe magyar követként. Ezt megelőzően hivatásos katona voltam, s ott mint altábornagy mentem nyugdíjba, nyugdíjazásom után rögtön diplomáciai szolgálatba léptem. 1935. december végétől 1944. március 19-ig voltam német követ. Vádlottat odakint úgy ismerték, mint aki Magyarország és Németország közötti baráti viszonyban találja Magyarország jövőjének előnyeit. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Szóval németbarát volt, ezt akarta mondani. SZTÓJAY: Más szóval ezt úgy is kifejezésre lehet juttatni, hogy németbarát volt, bár az én nézetem szerint elsősorban magyarbarát. Hogy minek alapján tekintették a németek németbarátnak, azt nem tudom. Mindenesetre figyelemmel kísérték az itteni politikai szereplését, hiszen minden politikusnak minden egyes mozzanatáról Berlinben jól voltak tájékozva. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Milyen úton? Megbízottaik voltak itt? SZTÓJAY: Ezen tájékozódásokat egyrészt a sajtó útján, másrészt itteni megbízottaik útján nyerték, ezt azonban nem tudom bizonyítani, s erre vonatkozólag konkrét adatokat sem tudok szolgáltatni. Bizonyára ismeretes azonban, hogy úgy gazdasági vonalon, mint más vonatkozásban Németországnak nagy kapcsolata volt Magyarországgal, sokan jártak itt Németországból, akik összeköttetésben voltak az itteni németekkel, illetőleg magyarokkal, tehát innen szerezhettek benyomásokat. 1937 novemberben Darányi Kálmán miniszterelnök, Kánya külügyminiszter kíséretében Németországban járt. Ez meghívásra történt, mert Darányi abban az időben lett miniszterelnök, és többé-kevésbé szokásos volt az eddigi magyar-német kapcsolatok alapján, hogy a magyar miniszterelnök is látogatást tegyen Berlinben. Ennek a látogatásnak főleg ismeretségkötési célja volt. Ez alkalommal konkrét megbeszélések nem történtek. Nincs tudomásom arról, hogy Magyarország felfegyverzése tárgyában ez alkalommal megbeszélések folytak, melynek következménye lett volna az úgynevezett „győri program". TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Ön részt vett ezeken a tanácskozásokon? SZTÓJAY: Én nem vettem részt ezeken a tanácskozásokon, mert nem szokásos,