Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
az volt a felfogásunk, hogy az alkotmány önmagában véve nem lehet bilincs a nemzet testén, amely a nemzet igényeivel szemben is megköti a fejlődés lehetőségét. Nem diktatórikus jelleggel akartuk a fejlődést megvalósítani. A reformok megvalósításánál semmiféle külföldi államforma példájáról nem volt szó. Kizárólag szociális és gazdasági problémák állottak előtérben, melyeket a magyar alkotmány adta bizonyos evolúciós fejlődési lehetőségek segítségével kívántunk megoldani. Mindig kénytelenek voltunk figyelembe venni a Magyarországon akkor érvényben volt közállapotokat, s ezek betudásával akartuk az ország életnívóját emelni. A megvalósítandó reformokat rendszerint én dolgoztam ki, a vádlott adott erre nézve tanácsokat. Voltak kész törvényjavaslataink és terveink, amelyeket lépésrőllépésre akartunk megvalósítani. TANÁCS VEZETŐ BÍRÓ: De itt volt az önökhöz közelálló sajtó politikája, amely német szolgálatban állott. JAROSS: A hozzánk közelálló sajtó németbarát hangon írt, ami érthető volt, mert az első bécsi döntés német, olasz döntőbíróság szereplésével történt, azonban nem állott német szolgálatban. Értesülésem szerint, amikor Bécsben Ribbentrop és Ciano mint döntőbírák megvonták az új határt, tulajdonképpen a négy hatalom nevében jártak el. Ez abban az időben köztudomású volt. Arról nem tudok, hogy Kánya Kálmán külügyminiszter olyan értelmű jelentést tett volna, mely szerint Anglia és Franciaország elhárították magukról a részvételt ebben a döntésben. Bennem semmiféle aggály nem merült fel, hogy ez a döntés nemzetközileg nem érvényes, mert azt senki sem támadta, és ez a kérdés nem képezte európai diszkusszió tárgyát. Arról sem tudok, hogy Teleki Pál egyik feljegyzésében olyan megjegyzés foglaltatik, hogy vádlott volt az, aki ennek „a két nyugati hatalomnak a részvételét" lefújta. Az akkori Európában nem is volt elképzelhető, hogy két birodalom Európában határváltozást idézzen elő. Ehhez szükséges volt a nagyhatalmak együttműködése. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: A március 19-i események előzményeiről tud valamit mondani? És arról, amikor Veesenmayer magához kérette a Magyar Megújulás Pártjának jelentős tagjait? JAROSS: Hallomásból tudom mostani és régebbi beszélgetésekből kifolyólag, hogy vádlott 1943 novemberében vagy decemberében 343 találkozott Budapesten egy vacsora keretében Veesenmayerrel. Ezen a vacsorán én nem voltam jelen, így ezzel kapcsolatban bővebbet előadni nem tudok. 1944. március 19-én reggel fél nyolc óra körül egy barátom telefonon közölte velem, hogy német csapatok szállják meg az országot. Kilenc óra tájban gépkocsin eljött hozzám vádlott és nagy megütközéssel kérdezte tőlem, tudok-e ezekről az eseményekről. Azt mondottam, ez most rendkívül kellemetlen körülmény, egészen új helyzet, tulajdonképpen nem ismerjük ki magunkat, miről van szó, jó lenne, ha összejönnénk megbeszélni az új helyzetet. Minthogy akkor az Egyedül Vagyunk és a Magyar Futár aznapra rendezett matinét, azt mondottam, elmegyünk arra, talán mégis megtartható lesz, utána találkozunk a pártban. Ez meg is történt. Amikor a helyzetről A szóban forgó vacsora 1943. november végén volt.
