Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
SULYOK DEZSŐ NÉPÜGYÉSZ: [...] Miért tértek el a müncheni megállapodástól, és miért csak a tengelyhatalmak, Németország és Olaszország vett részt, és miért nem vett részt ebben a bécsi döntésben Anglia és Franciaország, a müncheni megállapodás másik két tényezője? IMRÉDY: Amikor 1938. szeptember 30-án a müncheni döntés megtörtént, ez azt az intézkedést tartalmazta, hogy a magyar-csehszlovák krízist közvetlen tárgyalások révén kell elintézni. Köztudomás szerint azonban Lengyelország megváltoztatta álláspontját, ultimátumot intézett Csehországhoz, és a vitás területsavukat katonai akcióval szerezte meg. Hogy ennek milyen hatása volt a magyar közvéleményre, azt nem kell vázolni. A magyar közvélemény látta, hogy a német igények kielégítése után Lengyelország is kielégítette igényeit, csak Magyarország nem. Ez érthetően türelmetlenséget okozott. Az egész közvélemény követelte a kérdésnek leggyorsabb időn belül való megoldását. A vérmesebbek kardot csörtettek, a nyugodtabbak diplomáciai akciót akartak. Mi ezen döntés után érintkezésbe léptünk a csehszlovák kormánnyal, és kértük a közvetlen tárgyalások felvételét. Ezután néhány napon belül október 8-án, vagy 9-én Komáromban meg is indultak a tárgyalások. 318 Teleki Pál volt magyar részről a földrajzi és néprajzi szakértő. Cseh részről a szlovák kormányt küldték oda, s ők részben nem is voltak jártasak a nemzetközi tárgyalások mezején, részben nem kezdhették azzal működésüket, hogy szlovák területből lényeges részeket feláldoznak. Ezért ajánlataik nem voltak kielégítőek. Csekély területi engedményeken kívül arra szorítkoztak, hogy a magyarságnak autonómiát helyezzenek kilátásba. így megszakadtak a tárgyalások. Emlékezetem szerint minderről emlékiratot készítettünk, s azt a müncheni négy hatalomnak és akkoriban jó baráti viszonyban levő lengyel kormánynak is elküldöttük. Ugyanakkor Darányi Kálmán Münchenbe, Csáky István pedig Rómába utazott és megkérte Németországot és Olaszországot, hogy diplomáciai úton is segítsék a tárgyalások újrafelvételét. Ugyanakkor párizsi követünk és Csehszlovákia párizsi követe Bonnet akkori francia külügyminiszternél kihallgatáson jelent meg. Feltehető, hogy erről az oldalról is létrejött a közvetítés. Néhány nap múlva újból megindultak a tárgyalások és október 22-én beérkezett Csehszlovákia javaslata, amely már tárgyalási alapul szolgálhatott, amennyiben lényeges területek felajánlását tartalmazta. És ezenkívül olyan tónusban volt megfogalmazva, hogy az nem utolsó szó, vagyis lehet további engedményekről beszélni. A magyar kormány 24-én ellenjavaslatot adott át, amely megjelent az akkori lapokban is. Lényegében azt tartalmazta, hogy összehasonlítva azokat a területeket, amelyeket mi követeltünk, és amelyeket Csehszlovákia ajánlott fel, megállapított nyolc körzetet, amelyben vita áll fenn, és erre nézve a magyar javaslat népszavazást indítványoz, tehát demokratikus elintézési módot. Arra az esetre, ha nem fogadják el 318 A magyar-szlovák tárgyalások 1938. október 9-én kezdődtek Komáromban. Újabban lásd Fülöp-Sipos: i. m. 204. p.
