Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

zisnak éppúgy felfoghatók, mint komolyan veendő gondolatnak. Politikus egyéniségének lényeges vonása az óvatosság, a fokozatosság betartásának elve volt, s mindig arra törekedett, hogy kivárja a legalkalmasabb pillanatot konkrét tervei publikálására és gyakorlati kivitelezésére. Okvetlenül szem előtt kellett tartania, hogy az adott pillanatban a legfontosabb teendő a fegyverkezés. A belpolitikai változások gyorsabb tempója viszont olyan zavarokat eredményezhetett a gazdasági életben, amelyek gátolhatták a hadsereg további fejlesztését. Ezért csak lépésről lépésre, nagyobb kockázatok nélkül kívánt előrehaladni. München után azonban elérkezett a pillanat arra, hogy közelebbről is meghatározza „csodálatos forradalmá"-nak tartalmát. „A programból, amelyet... adtam, nem veszek cl semmit" - írta Imrédy „Magyar út" című vezércikkében 1938 októberében. - „De az idők járása a megvalósítás ütemének meggyorsítását és egyes vonásoknak erősebb kidomborítását teszi szükségessé. A hadsereg fejlesztése érdekében minden áldozatot meg kell hozni, de ez korántsem elegendő. A „civil" társadalomnak is más szervezettségi fokot kell elérnie - túl sok egyéniség van az országban, fölös számúak az „okos" emberek. A fegyelem és az egység erdekében ... a magyar szellemiséggel összeegyeztethető külső eszközöktől sem szabad visszariadnunk."

20 Néhány nappal később egy nagy feltűnést keltő beszédében pontosan meg is jelölte, voltaképpen mit ért ezen: „Meggyőződésem, hogy a jövő fejlődés alapjául egy mozgalmat kell teremtenünk. Nem pártdiktatúráról van szó, hanem egy olyan mozgalom megteremtéséről, amely erős, körülírt ideológiai alapokon állva hordozza a kormányzatot." Eszméiről szólva kiemelte a faji öntudat jelentőségét és a tekintély dózisának domináló szerepét a szabadság elve felett. Nyomatékkal hangsúlyozta, hogy „... egészen különleges magyar rendszert kell teremteni. Ennek egy nagy magyar értékkel kell harmóniában maradnia, nevezetesen a jogfolytonosság elvével."

21 Szokatlanul hangzott fejtegetéseinek ellentmondást nem tűrő, sőt fenyegető hangneme is. „Sem rágalom, sem támadás nem térít el attól az úttól, amelyet magam elé rajzoltam. Alkudozásra, kompromisszumra, azért, hogy nagyobb, de kétes megbízhatóságú táborra támaszkodjam, hajlandó nem vagyok. Aki nem akar, ne kövessen, forduljon szembe vagy álljon félre és hallgasson. Hallgasson, de igazán, mert a bölcs szemlélők kritikájában és vállvonogatásában rejlő destrukciót tűrni nem lehet, s aki erre akar berendezkedni, számoljon vele, hogy a nyílt ellenfélnél is élesebb szemben állásban lesz része."

22 Imrédy gondolatmenetében különösen két olyan mozzanat érdemel figyelmet, amely eddigi megnyilatkozásaiból hiányzott. Az egyik az új mozgalom szükségessége, a másik a tekintély elvének előtérbe állítása. Ez utóbbi megvalósulása a meglévő szűk körű szabadságjogok, s mindenekelőtt a parlamentarizmus felszámolását jelentette volna. „Az én felfogásom az volt - vallotta később 1938 őszi politikájáról -, hogy a kormány szerepére kell a fő súlyt helyezni, hogy az államélet berendezése fe2 Függetlenség, 1938. október 23. 21 Uo. 1938. október 27. 22 Uo. 1938. október 23.