Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

gében megadtam az észrevételek ad vád V. alatti részében. Ehhez a következőket fűzhetem hozzá. 1944. március 19-én Veesenmayer meghívására először Rátz Jenőt és Rajniss Ferencet kértem meg, hogy menjenek Veesenmayerhez és magam akkor mentem fel, mikor Rátz Jenő újból megismételte a meghívást azzal, hogy informatív jellegű megbeszélésekről van szó. Az a már akkor általam tudott körülmény, hogy Veesenmayer a kormányzó vonatán érkezett ide, nyilvánvalóan abban az irányban befolyásolt, hogy a meghívásnak most már eleget tegyek. A megbeszélés lefolyására felesleges újból kitérnem. Úgyszintén arra is, hogy milyen indokok alapján foglalták el pártom miniszterei széküket. Az igaz, hogy a Sztójay-kormányt támogatásban részesítettük, de az uszításnak a vádiratban ellenem emelt és nem bizonyított tárgyát újból vissza kell utasítanom. Május 23-án a Sztójay-kormányba történt belépésem a magyar alkotmány szerint a kormány korábbi intézkedéseiért való felelősségvállalást semmiképpen sem foglalja magában. Erre fentebb, az észrevételek ad vád IV. alatti részében már bővebben kitértem. Ugyancsak reflektáltam ad vád 1/2. alatt arra a vádirati megállapításra, hogy „az ország gazdasági erejének teljes bevetésével fokozta a háborúban való részvételünket." A vádirat ezt követő megállapítása pedig megcáfolást nyer azzal a bizonyítható ténnyel, hogy miniszterségem első idejében a zsidókérdésben mérséklő befolyásomat vetettem latba minisztertanácsi felszólalásomban, és az viszont nem írható az én rovásomra, hogy ez a befolyás, más hasonló irányú befolyásokkal karöltve, csak egy bizonyos idő múlva éreztette a hatását. 34. / A KABSZ-ra vonatkozó megjegyzéseimet az észrevételek ad vád II/ 2. része tartalmazza. Az idevonatkozó indoklással kapcsolatban csak azt jegyzem meg, hogy amint az az észrevételek idézett részéből is kitűnik, sem párthadseregről, sem terrorcsapatról szó nem volt, hanem egy fegyelmezett és a rend biztosítékának szánt szervezet alapításáról, melynek vezetéséről augusztus közepén lemondottam, és amelynek későbbi irányeltolódásáért semmiképpen felelőssé tehető nem vagyok. 35. / A közgazdasági miniszterségről való lemondásom arra vezethető vissza, hogy főleg a Weiss Manfred ügyben tanúsított magatartásom, de általában véve kifejezésre juttatott mérséklő befolyásom a német köröket, főleg Winkelmann SS-tábomokot egyre jobban elhidegítette, s végül Winkelmannékat szembeállította velem. Ők játszották kezére Pálffynak az ellenem felhasznált adatokat. Erre megindultak ellenem a Magyar Nemzeti Szocialista Párt és a nyilas párt köreiből a legélesebb nyílt és burkolt támadások. Ezek ellen kértem védelmet és elégtételt a Sztójay-kormánytól, de ők ezt a támogatást nem tudták megadni, mert az akkor beteg Sztójayt helyettesítő Reményi-Schneller pü. miniszter és Winkelmann SS-tábomok között lefolyt tárgyaláson az utóbbi szembefordult velem, kijelentette ugyanis, hogy azzal az értesítéssel szemben, amely birtokomban volt, és amely lefoglalt irataim közt elfekszik, és amely szerint dédatyámnak sem zsidó származása, sem az, hogy ősei között egyáltalán zsidó lett volna, nem állapítható meg, ők egy olyan belső, szerinte helytálló szakvélemény birtokában vannak, amely ennek az ellenkezőjét mutatja. Minthogy a támadásokkal szemben a kormány nekem semmi védelmet, sem elégtételt ily körülmények között