Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

kodtam. Később Sopronban a szövetség egyes plenáris ülésein jelen voltam, s összesen három felszólalásom volt a jegyzőkönyvek tanúsága szerint. Az első egy rövid közlés volt, a második költségvetés-technikai témával foglalkozott, a harmadikban pedig felvilágosításokat kértem, illetve adtam, illetve a figyelmet hívtam fel olyan kérdésekben, amelyek politikai szempontból alárendelt jelentőségűek voltak. Ez pedig minden, csak nem vezető jellegű cselekmény. így egyrészt a tényálladéki elemhez hiányzik a vezető jellegű cselekmény, másrészt hiányzik azon személyes jellegű tevékenység, hogy a hatalom megszerzésére irányuló lázadáshoz segítséget nyújtottam és végtére a vádbeli felszólalások október 15. utánra estek. Bizonyítási indítványom a Nemzeti Szövetség üléseiről felvett azon jegyzőkönyvek ismertetése, amely üléseken felszólaltam. így tehát a vádirat II. fejezetének 1-3. pontjaiban előadottak részben ténybeli alappal nem bírnak, részben jogi alapjuk nincs. Ad vád III. 1./ A vádemelés sajtóközleményeken és beszédeken alapszik. Minthogy pedig egy sajtóközlemény, egy beszéd, vagy előadás célját, tendenciáját csak a teljes egész ismerete és figyelembevétele után lehet megállapítani, nem pedig egyes kiragadott részek alapján, így kérem a tekintetes Népbíróságot, méltóztassék a vádirat harmadik részének 1-25. alatt írt cikkek és beszédek teljes szövegét ismertetni. A vádiratnak arra a megállapítására, hogy a háborúnak Németország oldalán mind fokozottabb mértékben való folytatását propagáltam, utalnom kell arra, hogy a háborút lényegileg védelmi háborúnak tekintettem, márpedig egy védelmi háborúban [az] erőfeszítés mértékének alkalmazkodnia kell az ellenfél erőfeszítéseinek mértékeihez, ez pedig nyilvánvalóan egyre fokozódó volt. Vagy kilép egy nemzet a háborúból, vagy pedig a résztvevőkhöz és mindkét oldal résztvevőjéhez hasonlóan fokozza erőfeszítéseit. A körülmények, mint ismeretesek, hogy a háborúból kilépnünk nem lehetett, mert megállhat olyan elképzelés, hogy az esetleg még tragikusabb helyzetbe hozza, mint a háború folytatása. így csak az erőfeszítés fokozása maradt hátra, különösen áll ez akkor, ha a háború valamely résztvevő nemzet határaihoz közeledik, mert a háborút mindegyik állam igyekszik területétől távol tartani. Védelmi háborúban - s a háborút magyar részről lényegileg mindig védelmi háborúnak tekintettem, hiszen a Kárpátokon átnyúló imperialisztikus céljaink köztudomásúan nem voltak - ez nem is lehetett másképpen. Kállayék is azt hangsúlyozták ebben az időben, hogy a háborúban azért akarják mérsékelni a nemzet részvételét, hogyha majd az ország határai kerülnek veszélybe, teljes erővel ki tudjunk állni. 1944 tavaszán már ott volt a harctér a Kárpátoknál, tehát ha már háborúba kényszerültünk állni - úgy logikus lett volna, hogy az ország gazdasági erőit ennek szolgálatába állítani, hogy a harctér át ne csapjon az ország területére. Ravasz László református püspök ezt 1943. év elejei pásztorlevelében így fejezte ki: „a háború, amely az egész emberi műveltséget alapjaiban rengeti, erejében és el-