Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Kunder Antal miniszteri rangban helyet foglaljanak a törvénytelenül és külső erőszakkal Magyarországra kényszerített Sztójay-kormányban, amelynek biztosították a Magyar Megújulás Pártjának támogatását. Ő maga, valamint az irányítása alatt álló párt és sajtó nemcsak teljes támogatásában részesítette Sztójay kormánypolitikáját, hanem Magyarországot a további és egyre fokozódó háborús részvételre, a magyar népet pedig a zsidóság elleni példátlanul durva és kegyetlen eljárásra uszította. Imrédy Béla a helyzet világos ismeretében, a harctéri helyzet egyre fokozódó romlása közepette és a magyarországi gettók felállítása után, május 23-án vállalta a gazdasági miniszteri megbízatást, és így nemcsak az azután következő, hanem a már eddig is megtett törvénytelen, népellenes és hazaáruló bűncselekmények bűnsorozatáért is vállalta a teljes személyi és politikai felelősséget. Ennek fennállását mi sem bizonyítja jobban, minthogy saját bevallása szerint feladatának tekintette, hogy az ország gazdasági erejének terjes bevetésével fokozza a háborúban való részvételünket. Kétségtelen tényként megállapítható, hogy Imrédy Béla belépése a Sztójay-kormányba nemcsak hogy nem állta útját a további háborús és népellenes bűncselekményeknek, hanem ellenkezőleg, a közel háromnegyed millió magyarországi zsidó deportálása éppen arra az időre esik, amikor ő helyet foglalt a kormányban. Imrédy Béla azonban azzal sem elégedett meg, hanem 1944 júniusában Ney Károllyal és még néhány társával részt vett a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségének megalapításában, és vállalta annak vezérséget. Ez a szövetség, amelyről Sztójay Döme vallomása szerint általában úgy tudták, hogy Imrédy Béla párthadserege és a terrorcsapat szerepét tölti be, a gyakorlatban a háborús uszítás és a benső megfélemlítés leghatékonyabb eszköze lett. E szervezet minéműségére jellemző, hogy 1944. október 15-én tevékeny részt vett a Szálasi-féle nyilas párt hatalomra jutásában. Vádlott nem saját elhatározásából, hanem újólag zsidó származása körül felmerült viták és a propaganda hatása alatt, 1944 augusztusában lemondott miniszterségéről, de nem azért, mint ő valótlanul állítja, hogy visszavonuljon a politikai tevékenységtől. Köztudomású és vádlott vallomásából is kitűnik, hogy tagja lett annak a Nemzeti Szövetségnek, amely Szálasi Ferenc és nyilas pártjának uralomra juttatását készítette elő, s amely másik feladata az volt, hogy az országot a kormányzó esetleges fegyverszüneti kísérletétől tartsa vissza. Vádlott tagja volt ennek a Nemzeti Szövetségnek, maga sem tagadja, hogy ennek ülésein Budapesten, majd később Sopronban több ízben részt vett. Fentiekből nyilvánvalóan kiderül, hogy vádlott az általa sorozatosan elkövetett bűnök mellett és bűnös politika szolgálatában mindvégig konokul kitartott akkor is, amikor nagyrészt az ő bűnéből folyóan az ország sok százezernyi lakosa életét vesztette, deportálást és legkegyetlenebb bánásmódot szenvedett, amikor a visszavonuló német seregek az országot kifosztották, lakóit elhurcolták, és amikor a magyar nemzet büszkesége, Budapest főváros a legembertelenebb szenvedések után romokban heverve, tökéletesen elpusztítva, éhezve, fázva, hidak nélkül volt kénytelen a Icgke-