Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Kunder Antal miniszteri rangban helyet foglaljanak a törvénytelenül és külső erő­szakkal Magyarországra kényszerített Sztójay-kormányban, amelynek biztosították a Magyar Megújulás Pártjának támogatását. Ő maga, valamint az irányítása alatt álló párt és sajtó nemcsak teljes támogatásában részesítette Sztójay kormánypolitikáját, hanem Magyarországot a további és egyre fokozódó háborús részvételre, a magyar népet pedig a zsidóság elleni példátlanul durva és kegyetlen eljárásra uszította. Imrédy Béla a helyzet világos ismeretében, a harctéri helyzet egyre fokozódó romlása közepette és a magyarországi gettók felállítása után, május 23-án vállalta a gazdasági miniszteri megbízatást, és így nemcsak az azután következő, hanem a már eddig is megtett törvénytelen, népellenes és hazaáruló bűncselekmények bűnsorozatáért is vállalta a teljes személyi és politikai felelősséget. Ennek fennállását mi sem bizonyít­ja jobban, minthogy saját bevallása szerint feladatának tekintette, hogy az ország gaz­dasági erejének terjes bevetésével fokozza a háborúban való részvételünket. Kétség­telen tényként megállapítható, hogy Imrédy Béla belépése a Sztójay-kormányba nemcsak hogy nem állta útját a további háborús és népellenes bűncselekményeknek, hanem ellenkezőleg, a közel háromnegyed millió magyarországi zsidó deportálása éppen arra az időre esik, amikor ő helyet foglalt a kormányban. Imrédy Béla azonban azzal sem elégedett meg, hanem 1944 júniusában Ney Ká­rollyal és még néhány társával részt vett a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségének megalapításában, és vállalta annak vezérséget. Ez a szövetség, amelyről Sztójay Döme vallomása szerint általában úgy tudták, hogy Imrédy Béla párthadserege és a terrorcsapat szerepét tölti be, a gyakorlatban a háborús uszítás és a benső megfélemlí­tés leghatékonyabb eszköze lett. E szervezet minéműségére jellemző, hogy 1944. ok­tóber 15-én tevékeny részt vett a Szálasi-féle nyilas párt hatalomra jutásában. Vádlott nem saját elhatározásából, hanem újólag zsidó származása körül felmerült viták és a propaganda hatása alatt, 1944 augusztusában lemondott miniszterségéről, de nem azért, mint ő valótlanul állítja, hogy visszavonuljon a politikai tevékenység­től. Köztudomású és vádlott vallomásából is kitűnik, hogy tagja lett annak a Nemzeti Szövetségnek, amely Szálasi Ferenc és nyilas pártjának uralomra juttatását készítette elő, s amely másik feladata az volt, hogy az országot a kormányzó esetleges fegyver­szüneti kísérletétől tartsa vissza. Vádlott tagja volt ennek a Nemzeti Szövetségnek, maga sem tagadja, hogy ennek ülésein Budapesten, majd később Sopronban több íz­ben részt vett. Fentiekből nyilvánvalóan kiderül, hogy vádlott az általa sorozatosan elkövetett bű­nök mellett és bűnös politika szolgálatában mindvégig konokul kitartott akkor is, amikor nagyrészt az ő bűnéből folyóan az ország sok százezernyi lakosa életét vesz­tette, deportálást és legkegyetlenebb bánásmódot szenvedett, amikor a visszavonuló német seregek az országot kifosztották, lakóit elhurcolták, és amikor a magyar nem­zet büszkesége, Budapest főváros a legembertelenebb szenvedések után romokban heverve, tökéletesen elpusztítva, éhezve, fázva, hidak nélkül volt kénytelen a Icgke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom