Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
regben és a magyar köztisztviselői kar alacsonyabb rétegeiben tért hódítottak. Az ország benső helyzete e féktelen agitáció folytán oly mértékben bizonytalanná lett, hogy a kormányzó rádión keresztül tartotta szükségesnek nyugalomra inteni az ország lakosságát, és óva intett mindenkit a szélsőséges mozgalmaktól. 165 Itt mutatkozott meg természetesen a káros és vészt hozó hatása annak a rosszhiszemű és aljas szándékú sajtópolitikának, amely 1932-ben Gömbös Gyula kormányra jutásával indult meg és amelynek legjellegzetesebb kifejezése a Függetlenség című napilap megindítása volt. 166 Ez az újság, Kolosváry-Borcsa Mihály irányítása és a mindenkori sajtófőnök vezetése mellett, Milotay Istvánnak, az Új Magyarság kormánypénzzel támogatott főszerkesztőjének segítségével a legféktelenebb fasiszta szellemű és antiszemita propagandát folytatta. A magyar ellenzék részéről számos esetben hangzott el a legélesebb követelés a rosszhiszemű propaganda beszüntetésére, de minden eredmény nélkül. De a magyar ellenzék és a magyar ellenzéki sajtó [nemcsak] a propaganda erkölcstelenségére és rosszhiszeműségérc mutatott rá, hanem ismételten felhívta a figyelmet az ebben rejlő nemzeti veszedelemre is. 1938 tavaszán, a nemzetközi válság megindulásának korszakában az ország magukat felelősnek nevező vezetői ráeszméltek arra, hogy nem urai többé annak a szellemnek, amelynek életre hívásában egyedül és kizárólag ők a bűnösök. Amikor a jobboldali szervezkedés ellen elhangzott a kormányzói szózat, a nemzetiszocialista Németország támadó szándéka már a velünk szomszédos Csehszlovák Köztársaság biztonságát kezdte ki, és így a magyar kormányférfiaknak fékező szándékú szavai immár a saját maguk által szított irredenta igényekkel kerül egyenes összeütközésbe. Ebben a lélektani és politikai helyzetben mondott le Darányi Kálmán a miniszterelnökségről, amikor is a kormányzó mérsékelt és a helyzet veszedelmét bizonyos fokig felismerő tanácsosainak javaslatára 1938. május 14-én Imrédy Bélát nevezte ki miniszterelnökké. A közvélemény számára Imrédy Béla kinevezése azt jelentette, hogy a jobboldali mozgalmakkal szemben erélytelennek bizonyult Darányi Kálmán helyett az erőskezű Imrédy Béla került kormányra, aki miniszterelnöki bemutatkozása során olyan nyilatkozatokat tett, amelyek e tekintetben a közvéleményt megnyugtatták. De nemcsak kijelentések, hanem tettek is követték Imrédy Béla kormányra léHorthy 1938. április 3-án - életében először - rádióbeszédet mondott, amelyben elégedetten nyugtázta az Anschlusst, s hangoztatta, hogy Magyarországon semmi ok nincsen a nyugtalanságra. Határozottan elítélte a nyilas propagandát, kiemelte a hadsereg és különösen a tisztikar politikamentes egységének jelentőségét. A figyelmeztetés a nyilasoknak és a velük rokonszenvező tiszteknek szólt. 166 A Függetlenség c. reggeli politikai napilap első száma 1933. február 15-én, az Új Magyarság c. reggeli politikai napilap első száma 1934. augusztus 30-án jelent meg. A Függetlenséget bulvár jellegű néplapnak szánták, míg az emelkedettebb hangvételű Új Magyarság kifejezetten az úri középosztály újságja volt. Az előbbi példányszáma 1940-ben kb. 130 000, az utóbbié kb. 42 000 volt naponta. Mindkettő kifejezetten a szélsőjobboldalhoz közelítően jobboldali és németbarát szemléletet tükrözött.
